Bevezető

 

A XVIII. század bővelkedett elég sok háborúban és nemzet állam születésében mind Európa mind Amerika szerte. Létrejött a tengerentúlon egy nagy állam az Amerikai Egyesült Államok. Franciaországból elindult eszmék stigmákkal bélyegezték meg az európai társadalmakat, amelyek később meghatározták a következő század politikai rendszerének az alap fundamentumát. Kelet Európában jóval később jelenik meg a felvilágosodás eszménye, mint Franciaországban és Németországban. Magyarországon először a főnemesi és a nemesség találkozott a felvilágosodás ideológiájával. Polgárság, mint társadalmi csoport nincs jelen magyarhonban. A nagy francia gondolkodók erős barátsági köteléket kötöttek a magyar nemesekkel és megjelentek a főúri könyvtárákban az ideológiai művek, amelyek nagyon nagy hatással bírtak a nemesekre. Teleki József Jean Jaques Rousseau-val, Fekete János Voltaire-rel kötött barátságot. 1760-ban Mária Terézia megalapította a bécsi testőrséget ahová a köznemesség fiai kerülhettek be. A nemesség fiai Bécsben megismerkedett az európai gondolatok hullámával, ami az észre alapozta tudásának legjavát. Magyarországon a felvilágosodás egyik nagy alakja is megismerkedett az áramlattal. Bessenyei György az, akit ma Magyarország felvilágosodás atyjaként emleget az utókor.

Tanulmányom Bessenyei György politikai antropológiájával fog foglakozni. A test és az erkölcsösség hogyan jelenik meg a műveiben és ez miként hatott a későbbi jozefinistákra.  A tanulmányomat két nagy részre bontottam. Az első szakaszban, egy erkölcsi körképben vázoltam fel Ágis és a két Gracchus fivér erkölcsi önképét és adottságait. Megelevenedett előttem az antik világ. Caius Gracchus megmutatta nekem, hogyan lehet a véres csatatéren hősként mutatkozni a többi katona előtt, még pediglen fegyvertelenül. Bessenyei volt a 18. század antik lelke. A mű olvasása közben folytonosan előjött az a gondolat, hogy Bessenyei rossz időben volt és jó helyen. Mit is akarok ezzel kifejezni, valójában ő egy antik szerző volt csak az érti meg az ő politikai filozófiáját, aki bele tudja képzelni magát a bőrébe. Egy kirándulást tettem egy remek polihisztor világának azon zugában, ami a lelkét eltakarta de e művében rejtetten elhintett előttem.

 

                                               „Az elme és okoskodása megtévedhet, de az érzés sohase. „[1]

Bessenyei György.

Plutarkhoszi erkölcsi körkép

 

A világon az egyik legnagyobb és legmonumentálisabb párhuzamos életrajzok Plutarkhosz nevével fémjelezhetők. Plutarkhosz 46 darab párhuzamos életrajzot vizsgált,

élete művében. A neves Jaques Barzun jut eszembe, a híres egyetemes művelődéstörténész.

Barzun könyvének előszavában a következőket írja, hogy mennyit dolgozott a könyvén.

A könyv címe Hajnaltól alkonyig A nyugati kultúra 500 éve (From Dawn to Decadence: 500 Years of Western Cultural Life). „Míg e könyvet írtam, barátaim és kollégáim gyakran kérdezték tőlem, mennyi időt vettek igénybe az előkészületek. Csak azt tudtam felelni nekik: egy életet.” Mért mondtam ezt a Barzun-i anekdotát el ebben a fejezetben. Többek között, azért mert úgy vélem lehet párhuzamot vonni Barzun és Plutarkhosz között.

Ez a párhuzam az erkölcsi tanításban és erkölcstelen cselekedetek elítélésében kulminál. Mindkettő személy identifikálta az erkölcsi életnek azokat a pontjait, ahol az erkölcsiség sérülhet. Ezeket, a réseket kultúra a művelődés és tanítás páncélzatával akarták megerősíteni. Az előbb egy kis kitérőt tettem, igyekszem mihamarabb visszatérni a Bessenyei Ágis tragédiájához és a Plutarkhoszi Ágis jellemzéséhez. A világon először Ágis személyét Plutarkhosz mutatta be a nagyérdeműnek. Bessenyei és kortársa Johann  Cristoph Gottsched

 Plutarkhosz interpretálásában ismerte meg Ágis életét. A Párhuzamos életrajzok minden fejezete egy görög és egy római személyiség életrajzát tartalmazza. A párosítás alapja jellemük hasonlósága vagy a sorsukban megmutatkozó azonos mozzanatok, melyeket az életrajz pár után következő esetenként elmaradó összehasonlítás külön is részletez.

 A 22 könyv összesen 46 életrajzot tartalmaz, mivel van egy kettős páros Ágis és Kleomenész  Tiberius és Caius Gracchus. Kleomenész életrajzát a következő fejezetben elhagyom és csal a 2 római vezérre fókuszálok. A két római életrajz sokall markánsabban, mutatja ki azokat a párhuzamos jegyeket, amely meg van a Kleomenésznél is, de teljesen a Tiberius és Gaius Gracchusnál fog majd jól láthatóvá válni. A két Gracchus testvért a természet bőségesen megajándékozta tehetséggel. Ágis is kapott a kegyelmes istenektől jó nevelésből és természet adta tehetségek tömtelegéből.  Amibe Kleomenész a két Gracchus és Ágis nagyban hasonlított mind a 4 személyt az, jellemezte, igyekeztek a nép hatalmát megerősíteni és a feledésben merült igazságos alkotmányt visszaállítani. Egyikük se tudott lemondani a kapzsiság vágyáról. A spártaiak nem voltak testvérek, de a politikájuk közeli viszonyban álltak mintha valóban egy vérből származtak volna.

Gracchusokhoz kegyesek voltak az istenek. Senki se vitathatja el tőlük azokat a nagyszerű képességeket és képességekkel egybekötött adottságokat, amelyeket kegyes istenek rájuk ruháztak. Mindezen adottságok mellett remek nevelésben részesültek, nagyon megválogatták tanítókat akkoriban csak is a legnagyszerűbb tudósok, képezhették ki őket. Gracchusok tehát egy olyan nevelési környezetből nőttek ki, amely a későbbi időkre nagyban rányomta a pecsétet. Ha bár a pecsét egy idő után elkezdett halványodni, és ami egykoron ezt a piros pecsétet jellemezte mára már egy halvány fakó színben, mutatkozik meg nekünk.Ágis  esetében a természet erős hatalmi ereje abban mutatkozott meg és még erőteljesebben, mint a két Gracchusnál, hogy bár megfelelő és kiváló nevelésben nem részesült, de olyan ethoszi viszonyok voltak adottak számára, amelyek ő előtte lévő nemzedékeket megrontotta a romlásban vitte, de Ágis jelleme szilárd talapzaton állott és nem engedett az ősi nemzedékek szellemének, hogy egy olyan erkölcstelen világban kalauzolja ahol csak a pusztulás a romlás, és a korrupció létezik 

Az ősi Róma tündöklő fénye bevilágította a Gracchosuk uralmát, a csúcsponton csillámló tüzek elvakították egész Róma népét. Ágis ellenben egy olyan világot kapott, amit az előtte lévő ősi nemzedékek, rá hagyta. A romlás a politikai korrupció légköre járta át egészen addig Ágis életét, míg nem érkezett meg Ágis életében Leónidász Lakedaimóni király. A két fivér a vagyonnal semmit nem törődött, és ez mi se bizonyítja jobban, hogy hivatali működősük közepette nem tartottak igényt a vagyonuk gyarapodására. Távol állt tőlük Mamón szelleme, nem engedtek a szellemnek így erkölcstelen embereknek, nem titulálhatjuk őket. De én felteszem a nagy kérdést, Mi van, ha igen? Volt mindkettőjükben egy kapzsiság csak ez a nagyra vágyódás nem a vagyonban mutatkozott, meg ha nem valami teljesen más örömforrásban. A két római munkáságának legkiemelendőbb része az útépítés a városok alapítása volt.  Tiberius az állami tulajdonban lévő földek visszaszerzésével szerzett, hírnevet. Caius kiegészítette az igazságszolgáltatás legfőbb szervének háromszáz lovagját.

            „ A legfontosabb különbség azonban az, hogy míg a Gracchusok politikája révén Róma  hatalma semmivel sem lett nagyobb, Kleomenészé azt eredményezte, hogy Görögország szemtanúja lehetett annak, miként lett Spárta az egész Peloponnészosz ura, és vállalta a küzdelmet a hegemoniát-ért az akkor leghatalmasabb népekkel, azt tűzvén ki végső célul, hogy az illürök és kelták fegyvereitől megszabadítsa Görögországot, és ismét csatarendbe állítsa a Hérakleidák  uralma alatt.”[2]

Ágis politikai tevékenysége és ide tehető még Leónidász is, akik a keménykéz politika minden formájától mentességet élveztek. Ágis befolyásolható személyiség lehetett, mert hagyta, hogy Ágiszilaosz rászedje különös cselekedetekre. Megszegte a földosztásra tett ígéretét és fiatal kora miatt félénk természetű volt. Bessenyei ezt a félénkséget véleményem szerint, nem Ágis-re hangsúlyozta nem az ő személyisége, mutatta ezt a legjobban, hanem Leónidászra tette ezt a félénkséget. De azt Bessenyei se vitathatja el, hogy Ágis is félénk természetű volt. Nem vitathatja el mert, Plutarkhosz nyomán rajzolta meg a Ágis jellemét.

Caius és Tiberius közül egyik sem ontott ki egyetlen egy polgárvért sem. Caius a harcmezőkön a legbátrabb lovag volt, úgy volt a legbátrabb, hogy egyszer sem nyúlt a kardjához. Bessenyei korában ez teljesen lehetetlenek tűnt, egy lovag aki nem nyúl a kardjához , hogy lehet a zöld csatamezőkön a legbátrabb lovag. Ezért az kell, hogy mondjam

ez a fegyvertelenség az bizonyítja, hogy elővigyázatosak voltak, kerülték a konfrontációt.

Kharón csónakja mind a három személy számára rendelkezésre állott. Kharón a csónakot a Styx folyón szépen lassan elindítja Ágis Caius, Tiberius, Kleomenész pedig a lemenő nap fénye mellett elcsónakázik egy örökké tartó állapotba.

 

Ágis tragédiája

 

Ágis tragédiájának a keletkezési vitája

 

Ágis tragédiája Bessenyei Györgynek az udvarhoz való lojalitását, mutató művét nem másnak ajánlotta, mint Mária Teréziának magyar és cseh királynőnek később római-német császárnénak. Báró Grassnénak 1772. december 4-én keletkezett Kollár Ádámhoz írt levelében már nemcsak a kettőjük közötti kapcsolat és jó viszonyról adott számot, hanem ennél jóval többet jelentetett ez a levél. Ebben a levélben tisztán lehet látni, hogy Bessenyei már átadta Mária Teréziának az Ágis tragédiájának kéziratát. Gálos Rezső azonban megjegyzi, hogy a kéziratot előbb jelentessék, meg minthogy az uralkodó mielőtt még kiadassa az előtt, jelenjék meg. Bessenyei Ágis tragédiája így heverhetett Mária Terézia lábai előtt. Az engedélyt Bessenyei csak azután kaphatta, meg ha Kollár Ferenc Ádám approbációja igazolta a királynő előtt a művét. Kollár Ferenc Ádám nem talált benne semmi olyan mozzanatot vagy politikai konspirációknak, teret, nyerő eszméket, amelyek rossz fényt vethetett a királynő személyére és politikájára így a mű átment a vizsgálaton és megjelenhetett.

”Az ÁT-nak erre vonatkozó további iratanyaga nem maradt ránk, ill. lappang, de fennmaradt az a kis levélváltás Mária Terézia és Kollár között, amely Bessenyei 1773 tavaszán megjelent Szent Apostol Tamás című kis prédikációfordítását megelőzte.(1.Halász Gábor: Két Bessenyei dokumentum. ItK 1993. 296-298).” [3]

 

Források kiderítése:

Az Ágis tragédiájának forrásait fellelő nyomozásnak körülbelül évszázados története van.

A forráskutatás első nyomozója egy bizonyos Lázár Béla, aki az Egyetemes Philológiai Közlönyben, 1890-ben Ágis a világtársadalomban, című tanulmányában jelent meg Bessenyei Ágis tragédiájának és Johann  Cristoph Gottsched 1745-ben megírt Agis, König zu Sparta művét szembesítette egymással.  Lényeges kapcsolatot nem látott Lázár. Gottsched Ágisét feljegyzések alapján 1768-ban mutatták be Bécsben. Elképzelhető, hogy a színművet Bessenyei látta, de azt teljesen nonszensz, hogy hasonlítana is érdemben Bessenyei műve a Gottsched-éra. Többen is foglalkoztak nyomozással, de most nem áll módomban ezeket a tanulmányomban ismertetni.

Ágis tragédiája erkölcsi és politikai aspektusból

 

           

 

Személyek:

 

            LEÓNIDASZ, Latzedémoni Király.

 

            ÁMFARES, nagy Görög Vezér, Leónidás’ titkosa.

 

            ÁGIZILAUS, fő ember, Királyi tanátsos, tsalárd barát, ’ S Hazája ’ árúlója.

 

            ÁGIS, nagy Görög hertzeg, igaz Haza-fi.

 

            ÁGIARIS, felesége.

           

            ÁGISZTRÁT, Ágisnak Anyja, Hertzegné.

 

            KLEOMBROTES, Leónidás’ veje, Ágisnak barátja.

 

TÉLÓNIS, Kleombrotes’ Felesége, Leónidás’ leánya.

 

            DEMÓKARES, Fő tanátsos.

 

            EGY-NEHÁNY PALOTÁS-VITÉZEK,

 

 

            A Játék-piatz, mutatja SPÁRTÁBA a’ Leónidas Királyi Kastélyát.

 

Ágis Tragédiája

 

Első Játék

Első jelentés

                                     Ágizilaus, Ágis

 

 

                                     Ágizilaus.

 

                            „Isteni tanátsa a ’ nagy Olympusnak,

                                   Jupiter örökös ura Világunknak.

                                   Ágis! Végre rajtunk akaratjok’ tették,

                                   ’ S Spártát törvényibe vissza helyeztették.

                                   Likurgus, közöttünk[4] hajdani fényével

                                   Fel-támad újonnan ditsö törvényével:

                                   Nem fogják-Hazánkat verni a’ gazdagok

Továb, kik kintsekkel fel-emelték magok’.

Egyik Görög nem lesz a’ másiknak foglya:,

Szabadúl Spártának sok ártatlan rabja,

[10] A’ szegénység, tudod gazdagainktól pénzt kér,

Melly adósság, sok száz Görögöt vasra vér.

Szabadítsunk Ágis el-fáradt Hazánkat,

Gyógyitsuk ha lehet, rögzött nyavalyánkat.

 

 

Ágis

 

                            Hív Ágizilaus menjünk tartózkodva,

Spárta’ falai közt népünket oktatva.

Egy Vezér,(jól tudód), büszkeméltóságát

Meg-szokván, nem hallja az Ég’ igazságát.

Örök uraságra törekedik,köztünk,

Titkon dühösködik, ’s mosolyog előttünk.

Ha a’ tanáts-házban látod Leónidást,

Nem sejthetsz ajakain ellenünk vádolást,

De Hazánk’ fatyjait titkon vesztegeti,

Közöttünk kintseit lopva hintegeti. „[5]

 

 

 

 

 

A spártai társadalom és maga az állam nagyon eladósodott, így romlásnak indult.

A mérhetetlen eladósodás következtében a spártai államban élők már nem számíthattak, hogy az állam tovább fenn tudja magát tartani, és elengedhetetlen a beavatkozás,  mint a pénzügyi válság megoldási kulcsa. A megoldási kulcsot abban látja, hogy meg kell szabadulni a láncra vert adósrabszolgaság borzalmas lététől, ami az államot, mint egy pók behálózta. A pro tempere állapot, nem maradhat fenn, hiszen a görög a másik görögnek foglya. Mint egy mentsvárként a spártai államban élő személyek várják, hogy az Olümposziak megsegítsék őket. Az Olümposziak segítenek majd, hogy újra Likurgusi-i törvények szerint éljék a minden napjaikat az államban. Leónidás aki nagyhatalommal rendelkezik és ezt jó értelemben, mondom, a spártaiak csak neki adnak bizalmat, hogy ezt az állapotot fenntarthassa.

Ágis egy helyütt ezeket, a mondatokat mondja Kleombrotes-nak

 

„ Lásd, gazdagainknak, egész hazánk rabja, Spárta, majd ezeknek lesz örökös foglya. Nem adhatják népink meg adósságokat, Melly miatt tömlötzbe vontzolják lántzokat, Leónidás oszt itt illyen törvényeket, Halgatván körülte a’ kegyetleneket.”   [6]

            A politikai korrupció a politikai rendszer szövetén lyukadt üt. Leónidász a gazdagokat lefizeti. Spártai gazdag embereket lefizeti ezt tette Ámfáresszel is. Véleményem ezek a gondolatok a következő sorokban jól tetten érhetőek. „Vehetünk itt pénzen ékesen- szóllókat, Gazdagítsuk titkon a’ hazúg papokat.„ [7]

Az erkölcsiség megsérül, amikor Leónidás nagy király lefizetés eszközéhez nyúl, hogy a gazdagok, és a filozófusokat gazdagítsa titkon, amiről a népnek semmi fogalma sincsen, hogy milyen sakkparti megy a hátuk mögött.

 

„ Ezek a’ a tsalárdok, szüntelen kérkednek, ’S hogy Jupiter velek beszél, úgy hitetnek. Nyelveknek a ’ Község igen hamar hiszen, Minden kételkedést tsak hozzájuk viszen.”

 

A spártai társadalom egy hiszékeny társadalom de ezzel a vízióval Bessenyei György

nem az antikvitásban történő korrupcióra akart mutatni, hanem hazájában történő politikai

és gazdaságban történő erkölcstelen cselekvések messze menő sorozatára. Ha az erkölcsiség romlik vele együtt a testiség is eszkalálódni fog.

Nem kell a népet egyébként sem komolyan venni, hiszen az a jó király helyett mindig még jobbat akar, és folyton csak új törvényt kér magának.

 

Ágis úgy látja, hogy Leónidás már nem képes a hatalmát ellátni és erre a legmegfelelő ember ő szerinte Kleombrotes aki, eleget tudna tenni a társadalma, akiken uralkodik, és akiket vezet egy jobb és erkölcsösebb világba.

 

„ Hazádnak hívsége, meg-nyerte szívedet, Kleombrot, ’s Istenink tegezzék ívedet. [18] Likurgus Spártával ’ újra éled benned, Leónidás helyett, Vezérnek kell lenned- Kiáltását a’

Nép hallod kettőzteti, Vitézit, pántzélba, érted öltözteti. Fegyverkész szívedbe, romlott Atyád ellen, Ki Hazádat bírni tovább érdemtelen.”

 

A következő jelenetben Télónis rémülten beszél a férjének arról, hogy a nép az apja ellen lázad. A tömegben van Ágézilaus és Ágis is, és Kleombrotes nevét is gyakran emlegetik. Ágis azért ment el, hogy rendet csináljon és lecsendesítse a népet. Kleombrotes elmondja feleségének, hogy az asszony apja, a király a gazdagok pártján áll, és a börtönében szenvedő szegények szenvedése a legkevésbé sem zavarja. Arra kéri asszonyát, hogy ő próbáljon meg hatni az apjára. Télónis lelki támasza Ágiaris, Agis felesége. Tisztában vannak azzal, hogy férjeik pártütők lettek. De ők megesküsznek egymásnak, hogy mindvégig össze fognak tartani. A király lányától és Agiaristól is azt kéri, hogy férjeiket bírják jobb belátásra, hogy mindketten térjenek vissza a király pártjára.

 

 

Második játék

 

Leónidás nagy királyban lejátszódik egy lelki tusa, hogy vajon ki lehet e még harc nélkül bírnia az államnak vagy teljesen reménytelené vált a kialakult helyzet. „ Lehet-é Spártába hartz nélkül egyesség?”

 Demókáresnek azt javasolja neki, hogy törölje el az adósságokat. Szegénységben élők, gyakran sőt nyugodtan lehet állítani, hogy azért lázadnak fel, mert kevesebb jut nekik mindenből, mintha egy normális államban élnének ahol mindenük, meglenne és egyenlőség kis szikrája is jelen, lenne. Amint eltörli az uralkodó az adóságokat, akkor a nép is meghunyászkodik a nagysága előtt.  A hatalom egy olyan jelleg, amely csak akkor tudd teljes erejével  ráhatni az uralom alatt lévő nemzetre vagy társadalomra, ha az megfelelő kezekben vagy kézben összpontosul. És a viharos szelek, amelyek megtépázták Leónidás nagy király hatalmát és trónusát kiszakítván a megrögzött talajból helyre, billentse és a normális állapotba vissza, helyezze azt.

            „ De ha adósságaink, mind el-töröltetnek, Dúló szél-veszeink, meg tsendesíttetnek.”

Démókáres megérti a népet amiért fellázadt, ő is így tenne ha nem lenne főtanácsos.”

Szolidaritást is vállalna spártai társadalom összes tagjával. Egy nem könnyű döntést kell Leónidás-nak meghoznia de, meg kell tennie, ha azt akarja, hogy a hatalma újra megszilárduljon. Leónidás-ból az elszántság hiányzik, nincs meg benne, kicsit értetlenül áll az események halmai felett, és főtanácsosától várja azt, amit neki kellene, hogy eszébe jusson. Fátyolt hord a nagy király, nincs kapcsolatban a társadalommal. Megszűnt a kapcsolat ebben a mozzanatban és nagyon nehéz visszanyerni a bizalmat. Nép térdre vetné magát a királya előtt, a pártütőket pedig könnyen felelősségre lehetne vonni. Leónidás igazat a főtanácsosának, és elrendeli az adósságlevelek elégetését.

„Ha ezek vállunkról, egy-szer le-vétetnek, Likurgus’ törvényi, még porba eshetnek. Kleombrot’ és Ágis, magok ’ védelmezzék, ’Snálam nélkül dolgok’ , mint lehet intézzék.”

Ágizilaus-ról azonban kiderül, hogy miért pártfogolta a lázadókat többek között, azért mert az ő vállát is nyomta az adósság súlya. Számára az amit Kleombrotes és Ágis elvként gondol azzal ő nem tud azonosulni. Védjék magukat, úgy ahogy tudják, és ne kérjenek tőle segítséget. Kleombrotes-nak azzal a váddal áll szemben, amit Demókáres álított fel hogy a király elleni szervezkedés vádja nem más, mint hazaárulás és a teljes lojalitás megszűnése a király személye és hatalma ellen.  Klembrotes bátran vállalja tettét, hiszen ő még életében soha nem követett el gonoszságot, tehát akár a halált is nyugodtan vállalja, ha az elkerülhetetlen.

Harmadik játék

           

Hajdanán Likurgus is az egyenlőséget szeretett volna, és ezért mindent meg is tett

hogy elnyerje mindazt, amit a Likurgusi nagyok kitűztek céljaik elérésére. Nagy tetteknek van az ideje most meg, kell kísérelni mind azokat a nemes cselekedeteket, amit a régi Spártai államban meghoztak a honatyák. Ceremoniális keretek között kihirdették, hogy az adósságleveleket elégetik, és hogy ezáltal minden, aki adósság terhe alatt sínylődött most már nem terheli semmiféle adósság. Leónidás azt kívánja, hogy minden spártai tudomást szerezzen, és végre elcsendesüljenek azok a viharfelhők, amelyek kicsit megtépázták Spártát Csend, és nyugalom honolhasson szerte szét a szép nagy spártai földeken.

Ekkor Kleombrotes a felvilágosult főméltóság álarca mögül erős szavakkal illeti Leónidást. Megfogalmazza az uralkodó fő jellemvonásait.

            [61] Kleombrotes.

„Soha egy Királyság, ’anyit nem védelmezz, Mintha nyögésére népének figyelmez. "

            Véleményem szerint a lojalitás itt véget ért, ami ezelőtt összekötötte Kleombrotest és Leónidást. Szoros kötelék illegitimé válik ebben a pillanatban és felségárulás keletkezett. A felségárulás a legnagyobb bűn amit, ember el tud képzelni. A szópárbajnak van egy elég erőteljes kisugárzása, ami Leónidás jellemét illeti. Mégpedig, hogy nem jól uralkodik Spártán, és lásd meg, hogy Kleombrotes ezt ki is használja ezt a jellemtörést és elköveti a bűnt, amit ember el tud követni a saját uralkodója ellen. Kleombrotes a sarkárra állván kiáll a saját igaza mellett. Nem lehet őt könnyen sértegetni, és kemény szavakkal illeti Leónidást. Leónidásban lejátszódik egy pszichikai tusa, hogy megbízhat e vajon Ágizilausban  vagy csak finoman, kell vele közölni miért is áll fenn a helyzet, amiért fenn áll. Leónidas figyelmezteti a tanácsost, hogy most már nem bízhat meg benne vakon, hiszen nemrég még Ágis és Kleombrotes barátjának mutatta magát. Ágézilaus úgy tesz, mintha bánná, hogy barátságot színlelt, és e csalás miatt most mindenki megveti őt. Azonban ő mindent a királyért tett, hiszen csak így védhette az uralkodót. Leónidas elhiszi a hamis szavakat, sőt még bocsánatot is kér tanácsosától, amiért nem hitt hűségében. Ágézilaus kihasználja a kedvező alkalmat, és Ágist vádolja. Ekkor egyikükben sem merül fel az a kérdés, hogy esetleg ki is hallgathatják őket. A gyanú részükről fel se merül, hogy valaki vagy valakik ki is tudják őket hallgatni.

„Valaki érkezik, bánom hogy szólóttam,

Ezek a’ Hertzegnék: hát őket hallottam.”

 

Negyedik játék 

 

Egy népet akkor lehet irányítás alatt tartani, ha saját magához láncolja az uralkodó mint egy vadat. De fenn áll az a veszély is, hogy a vad elszabadul, és egy elszabadult egy parancs nélküli világban óriási pusztítást tudd véghez vinni. Elindul a vad mint egy megsebzett és leláncolt oroszlán, és nem kegyelmez senkinek. Ha viszont a vad egy ösztönös állat már pedig az, amúgy is ösztönlény, de ha elszabadul, akkor a tudat alatti ösztönösség, még nagyobb teret kap. Ágisztrát erre figyelmezteti Ágist  hogy a király csak addig megengedő míg a Spártai állam összes lakója nem nyugszik meg. De amint a viharfelhőkkel együtt a vihar is elmúlik addig a király elrendelheti a kivégzését. Természetes, hogy Ágisztrát félti a fiát de, nem csak ő aggódik, hanem Télónis is férjéért.

Télónis-ból feltörnek a súlytó szavak melyek a lelkét, mardosták szét.

            „Ág’arissal vóltam: fülünk’ hallatára

            Ítélte a’ Király él’tetek halálra.

            Titkos tanátsosa Ágizilaus volt,

            Kinek barátsága már hozzátok el-hólt.”

Amikor szépen elcsendesült mindent, úgy látja Leónidás, hogy itt az idő újra szövetségeseivé tenni Kleombrotest és Ágist. Ágis nagyon pesszimista, ő nem lát még kiutat ebből a morális erkölcsi válságból. Leónidás nagy hadvezérei, és tanácsosai közt a konfliktus még nem tud a kompromisszum útjára átállni. A viszálykodás mellett az ármánykodás állandó szűnni nem akaró légkörében Ágizilaus a kétszínűséget tartja még mindig a legsúlyosabb morális problémának.  A társadalom békéjére az erkölcstelen emberek a kétszínűség az egyik embernek a másik a bábja ezek azok a mozzanatok, amelyek a romlásba vihetik a spártai államot. Ágis lojalitását fejezi ki Leónidás felé.

De míg Ágis a királyhűségét bizonygatja addig a nép, ismét fellázad és azok a viharfelhők, amelyek elhagyták a napsütötte spártai földeket, újra visszatér, hogy ismét lángba borítsa Leónidás hatalmát. Leónidás felveszi a naivitás köpenyét, és hiszi, hogy szép szavakkal meglehet állítani a lázadásokat. 

            „Sok könyvet hullatok számos éjtszakákon.

            Istenek nézzetek Királyi székemre!

            Ereszszetek végre örömöt szívemre.”[8]

 

Ötödik játék

 

Bessenyei a végső játékban megcsillogtatja azt örökké visszatérő képet, amikor a gonosz szereplők elnyerik a nekik járó méltó büntetést. A király hatalma szilárd alapzaton áll most már ezt Ámfares jelenti is Leónidásnak. A szegények szabadon járhatnak, kelhetnek spárta kacskaringós macskaköves útjain. De megint a paranoia lép előtérben Ágis és Kleombrotes még mindig hangot adnak Leónidás hatalma ellen, jelenti Ágézilaus. Nagy jelentőséget nem tulajdonítok annak, hogy Kleombrotes megköszöni a király kegyességét. Leónidás-ban végbe megy egy lelki játék, hogy ha már ő az uralkodó és eddig csak a naivítás köpenyét húzhatta magára akkor most már ideje az igazi nagy uralkodó képében tündökőlnie népe és vezérei előtt.  Ágisz szavai erősen hatnak a mű végén.

            „Király ne kénszeríts vétkünket vallani,

            Nehéz az igaznak illy törvényt hallani.” [9]

A lelkiismeret-furdalás Ágiszt is és Kleombrotest  is egyszerre megpróbáltatások elé veti és miután a lelkiismeret-furdalás teljesen,  megtépázza mindkettőjük ítélő képességét nincs más választásuk, mint a bűnösségüket elismerni a király előtt. Mert ha beismerik a bűnösségüket, akkor szabadok lehetnek az idő végezetéig. Bár ez az idővégezetéig metaforával csínján kell bánom, hisz az idő múlásával elmúlnak ezek a lelkiismeret furdalási pontok de, az elmúlás csak az e világi létben mehet végbe.

A vég folytatása a „régiek” szerint a túlvilágon folytatódik a bűn elleplezetlen mivolta. De Ágisz és Kleombrotes lehetetlenek tartja. Talán a lelki folyamatok teljesen mértékben már nem tudják kontrolálni a testet és a jó erkölcs ösvényére kivezetni a bűnös lelket, mint a sötétben pislákoló fény képes egy teret világossá tenni. A bűn az, hogy aki ellenszegül egy királynak az többé nem viselheti annak az államnak az állampolgári titulusát ahol ezt a bűnt elkövette. Ágisz és Kleombrotes megszűntek spártai polgárokká lenni. Száműzött lelkeké váltak Ágisz legfontosabb mondata talán meghatározza az egész Bessenyei tragédiának az ars poeticáját.

            „[125] ÁGIS, utolsó lehellései közt haldokolva.

            Ágistrát,-reátok-az örök-istenek,

            Haraggal-mint reám-soha-ne nézzenek.

            Véres áldozatját-bennem¹¹-ma Hazámnak,

            Lássatok, ez oka kínos halálomnak.” [10]

Tragédia konklúziója

 

Bessenyei György Ágis tragédiája a magyar felvilágosodás egyik legkiemelkedőbb kincse. Ágis tragédiája egy remekül megírt dráma, ami egy tragédiában kulminál. Én úgy mondanám, hogy ez a tragédia nem egy dráma, ami a műfaját illeti, hanem joggal mondható tragédiadrámának egy dráma, ami tragédiába fog majd kiteljesedni. A spártai társadalom romokban hever. Nehéz kőtörmelékek borítják el Leónidás király trónusát és hatalmas városállamát. A görög társadalom súlyos gazdasági válsággal nézz szembe. Az állam teljesen eszkalálódott úgy látszik, hogy nem lehet segíteni rajta. Az antikvitás legtipikusabb jellege az, hogy az emberek nem csak az uralkodóban hisznek, és félistenként tekintenek rá, hanem egy transzcendentális erőknek, amely őket vezeti és egy jobb világba, tereli. Az istenek voltak a „régiek” számára a hit. Hitek reméltek de egyet mindig háttérbe szorítottak az egyénisséget. A hatalmak az egyénisségeket csak csekély mértékben ismerték el. Az antik világban, ha valaki egy olyan falúból jött, ami városállam periférián volt, és egy remek szónokot adott a városállamnak akkor a honorálás nem maradhatott el. De ha nem jött egy remek szónok fel a városban és nem ismerhették meg városban élő állampolgárok, akkor ezt a kis falut nem is ismerhették. Feledésbe merült falvak városok jellemezték az antikvitást, és most sincs ez másként a 18.században is. Istenekhez fohászkodás tehát bevett obligát (szokás) volt, de a mindennapok mellet a hatalomban is végbementek bevett szokások. Ilyen szokás volt a politikai korrupció. Spárta nehéz kőtörmelékek alatt adósságok súlyától és a politikai korrupció vádjával kell szembenéznie és leszámolni egyszer és mindenkorra vele. Hajdanán ez a spárta egy szimbolikus ideát mutatott minden görög számára, hogy ez a nép igen is egy harcos egy edzett és legyőzhetetlen nép. Ez az illúzió Bessenyei Ágis tragédiájában szertefoszlik a harcos városállam, ahogyan az erkölcstelenség útjára lép s ahonnan nincs visszaút.  Ezért az erkölcsi romláshoz nem csak a hatalomban lévő személyek hibáztathatók, hanem a társadalom összes résztvevője is. Ebbe bele tartozik a kalmár, a cserzővarga a kovács stb.  A spártaiak ugyan olyan hibásak, mint a vezető réteg élén Leónidászal.

A naivitás szelleme körbe lengi ezt az erkölcsiség mentes társadalmat és állapotát és még mindig a reménykedés szavaiban, látja meg a nép és a királya a kiutat.

A lázadás elkerülhetetlen, itt az idő a cselekvésnek. Cselekedni kell, míg nem késő, mert ha nem cselekszenek és főleg jó döntéseket, hoznak akkor a spártai állam hamar Atlantisz sorsára, juthat.

„Lehet-é Spártába hartz nélkül egyesség?” Érezhető a jogos konfliktuskerülő attitűd ebben a mondatban. Vajon Bessenyei mire gondolhatott, amikor ezeket, a stílusjegyeket leírta az akkori Spártára és párhuzamot akart vonni a két világ között. Még feltételezni és merészség az, hogy a Mária Teréziai udvartartásban is tetten érhető volt a politikai korruptság. Mint minden kornak megvannak a testiségre valló jellemek és ezeknek a jellegei, minden kornak megvannak a maga erkölcstelen elemei és romlásba taszító kínzó eszközei. Leónidás folyton küzd a lelkével, mit kell tennie ha tesz is valamit akkor az jó e vagy még romlottat is romlottabbá teszi. Elég fájdalmas képet add nekünk Bessenyei Leónidás lelki tusájáról.

            Leónidás-ból az elszántság hiányzik, nincs meg benne, kicsit értetlenül áll az események halmai felett, és f

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.