A történelem a múlt politikája, a jelen történelme a jövő politikája, és a jövő politikája az elmúlt századok politikájának összessége. A történelem számos hadvezért, államférfit és remek politikusi képességekkel megáldott homo politicust mutatott fel fennállása során. Jelen tanulmányom egy olyan államférfi politikai kultuszáról fog szólni, aki képes volt megváltoztatni a magyar történelmet, azt, hogy ez a változás jó e vagy rossz, azt csak a jövő generációiban felnövő emberek fogják majd megválaszolni. Még mindig úgy érzem, hogy Horthy Miklós a magyar közéletnek és a politikának egy szürke foltja, nem tudom mi az oka annak, hogy a 21.században még mindig tabu témának számít Horthy Miklós politikai karrierjének a feldolgozása.
A kurzus lehetővé teszi, most, hogy kifejtsem a véleményemet a politikai szimbolizmus határait kihasználva, és feltárjam a Horthy kultuszt, mint a magyar politika szimbolikus egyik pontját. Nagyon hálás feladatnak tartom, hogy ebben a félévben 1919-es évektől egészen a második világháború előtti évekig tanulmányozzam a legitimizmust és Horthy Miklós szerepét a magyar történelem során.


„Midőn a kornak nagy emberre van szüksége, feltalálja azt; mert többnyire éppen a közszükség s nem saját érdeme az, mi az egyest naggyá teszi.”
(Eötvös József: Aforizmák)


Kultusz kialakulása
Horthy Miklós huszonnégy évig tartó országlása során különböző intenzitással mérlegelte Magyarország helyzetét a politikai palettán. A kormányzói szerepe volt az amely Horthyt nem csak egy vezérként identifikálta a társadalom előtt, hanem ebből a szerepkörből egy nagyobb perspektívában mutatkozva kialakult személyének a kultusza. A Tanácsköztársaság bukása után személye „nemzetmentő” fővezér jelképeként jelenik meg. Meg kell azonban jegyezni, a személyét illetően, hogy IV. Károly magyar és cseh király, I. Károly néven osztrák császár (1887–1922) visszahívásában, ha nem is aktív szerepet játszott de legitimizmus képviselőjeként volt számon tartva. Tehát mielőtt a nemzetmentő státusában mutatkozott volna, Horthy előtte a legitimista elveket, vallotta magáénak. Majd a fővezérség után Magyarország legmagasabb közjogi méltóságaként kormányzóként jelent meg az ország előtt.
A harmincas évek vége és a negyvenes évek első felében eléri az országgyarapító titulust és talán ezt a posztot, amikor betöltötte, mondhatjuk, hogy mind életének és mind politikai karrierjének a csúcsán állott Horthy Miklós.
Horthy Miklós személyiségének pejoratív megítélése a keresztény-nemzetinek nevezett új rendszer demokratikus és kommunista ellenzékeinek a táborában jött létre majd alakult ki. Alapjának Romsics Ignác az 1918-19-es évek fehérterrorjára vezeti vissza. „Alapja az 1918-19-es forradalmárokkal és gyakran ártatlan zsidókkal szemben alkalmazott fehérterror volt, amely több mint 1000 halálos áldozattal járt.” A kegyetlen gyilkos Horthy Miklós képének az alapját Romsicsnak a fentebb említett események szolgáltatták a Horthy Miklós negatív megítélésének első mozzanatát.
Van, azonban egy pozitív oldala is a kultusz teremtésének alapjainak lefektetéséhez ez pedig egy teljesen eltérő kép a véreskezű gyilkos képétől. [„Horthy Miklós kultuszát az 1919 júniusában Szegeden kezdték felépíteni, első világháborús haditetteire alapozva. Windischgraetz Lajos herceg ¬¬– IV. Károly korábbi bizalmasa – június végi, Horthynak írt levelében őt, „a háború élve maradt alakjainak legkiválóbb alakjának” nevezte, s az erélyes háborús hőst a rendteremtésre és a szerveződő ellenforradalom vezetésére alkalmas honvédelmi miniszternek tekintette.” Olyan dokumentumok, amelyek bizonyítanák, hogy Horthy fővezérként utasította volna egységeit kivégzésre mai napig, nem kerültek napvilágra. Azonban azt sem szabad elhallgatni, hogy tudott a Prónay-zászlóalj által elkövetett gyilkosságokról, és hogy ezen, gyilkosságokat csak jóval később tudta megtorolni.
Kultusz
 Horthy mellett azok a tulajdonosi rétegek foglaltak helyet, akiknek a Tanácsköztársaság idején a vagyonukat szocializálták vagy részben vagy, teljesen. A támogatói ezen elitcsoportok és kisemberek rétegeiből állt. Az 1919-es kommünt a legnagyobb és legveszteségesebb nemzeti katasztrófának tartotta a horthysta oldal. Ilyen nemzeti katasztrófa Muhi és Mohács volt Magyarország történetében és ezen nemzeti kataklizmák sorába most már az 1919-es proletárdiktatúra is bekerült. A propagandának a struktúrája nagyon tudatos módon volt felállítva. Horthy Miklós első világháborús sikeres harci cselekedeteivel és véghezvitt stratégailag jelentős lépéseivel mindenekelőtt a brit és az olasz hajók elleni 1917. májusi támadásával az Otrantói-szorosban hősies helytállással győzni tudott az ellenséges harci csapatok ellen bizonyította a Monarchia számára, hogy számíthatnak rá. A siker megjutalmazása nem is maradt el, mert, IV. Károly 1918. február 27-én ellentengernaggyá és a flotta főparancsnokává nevezte ki.
Majd két év múlva 1919. májusában már gróf Károlyi Gyula által vezetett ellenforradalmi kormány hadügyminisztere lett. Horthy mint felelős hadügyminiszter elkezdte megszervezni a magyar nemzetnek a hivatalos honvédelmét. Egy új nemzeti hadsereget kezdett el kialakítani. A Nemzeti Hadsereget július. 12-től fővezérként irányította. Fontos megjegyeznem, hogy a kultuszának a kialakulásához nagymértékben hozzá járul az a tény, hogy Magyarország egy kommunista proletárdiktatúra kezeiben volt, erős szorításban mely az országot mind erkölcsileg és mind társadalmi lélektani szempontból a legmélyebb szakadékba taszította.
Majd a Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1. bukása után mintegy 2000 fős hadseregével a Dél-Dunántúlra vonult. Ezzel párhuzamosan a román hadsereg elfoglalta Magyarország többi részét. Az a román hadsereg, amely képes volt a Vörös Hadsereget megfutamítani most a Nemzeti Hadsereggel találta szembe magát. A Nemzeti Hadseregben a tisztek több mint egységes és szigorú szankciókat, akartak foganatosítani, hanem megtorlási akciókat az ellenforradalmárok ellen. Gyakran az ellenforradalmárok között előfordultak zsidók is, akik a Tanácsköztársaság idején a vörös terror időszakában súlyos bűncselekményeket hajtottak végre egyszerű magyar állampolgárok ellen. Horthy Miklós, amikor megjelent, mint egy alternatíva a proletárdiktatúra után, sokan Szent Istvánhoz, IV. Béla második honalapítóhoz hasonlította magát, és a felsorolás korántsem ért végett e két nagyszerű uralkodóval. II. Rákóczi Ferenc hez és Kossuth Lajoshoz is hasonlították ezekben, az időkben. Horthy Miklóst.
Horthy saját magáról igyekezett ilyen képet mutatni, hogy ő Magyarország jövője a nemzeti eszme és a kereszténység az egyetlen kiút az, amely a kommün összes mocskát eltakarítja a földről.”Az országmentő képét közvetítő propagandaanyagok közül egyik legismertebbé az a plakát vált, amelyen két izmos kar egy hajó kormánykerekét fogja a vörös színnel jelölt háborgó tenger felett. A grafika alatt zöld alapon fehér betűkkel szedve állt a fővezér neve: Horthy! ” A politikai szimbolizmus a kultusz megformázásában és kialakításában ennél a plakátnál érhető tetten.
(Horthy, az erőskezű kormányos - propagandaplakát
Rubicon történelmi folyóirat. Horthy-korszak. Szerkesztette: Rácz Árpád.
Budapest, 1997, 1. szám, címlap.
Fotó: Gottl Egon)
A plakáton két izmos kar kormányoz egy hajókereket, a háttérben, vörös színben a hullámok tajtékzanak. Mit szeretne a plakát mondani a nézőjének? A két erős izmos kar Horthy Miklóst személyesíti meg, burkoltan de még is kitűnik, hogy a hullámok a proletárdiktatúrát szimbolizálják.
Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországnak egy erős vezetőre van szűksége, aki képes az országot mind gazdaságilag mind harcászati szempontból megerősíteni és irányítani. Nagyon kevés történész emeli ki Manno Miltiades nevét, pedig ő ennek a plakátnak a megalkotója, 1919. novemberében már lehetet látni számos helyen a plakátot. A következőkben egy idézettel szeretném szemléltetni a kultuszának a pozitív megítélését, az idézet a következő.
 „Végromlásunk utolsó lépcsőjén hangzott el Esztergom városában, a prímásnál tett látogatása előtt – megállított bennünket egy kemény fajmagyar. Akarata acél, magyarsága megingathatatlan, jelleme tiszta, hazaszeretette törhetetlen.[…] Elbuktunk, lesüllyedtünk a balkáni nívóra, futottunk egy rémséges és őrült agyban született idea után, megtagadtunk nemzeti tradícióinkat, nagyjainkat; világfelszabadítok akartunk lenni s szegény rabjai lettünk
néhány hazát nem ismerő bitangnak. És amikor a züllés legocsmányabb posványába kerültünk, akkor adott a magyarok Istene egy férfiút, aki látva nemzetének pusztulását, megállította azt a vészes örvény szélén.
Horthy teremtette meg az elzüllesztett hadseregből az új magyar véderőt, mely a megcsonkított, belső rendjében felbomlasztott országnak új sereget adott a belső rend, fegyelem, élet- és vagyonbiztonság védelmére.”
 Már szó volt országmentő és fővezérségi tisztségéről, de a leginkább a személyét mégis a kormányzói jogkörben eltöltött kétévized szolgáltatja. 1920-as évek első hónapjaiban világossá tették az első világháborúban a nagyhatalmak külön jegyzékbe a következőket. Magyarország királyság maradhat, de az osztrák uralkodói dinasztia köréből senki sem ülhet Magyarország trónjára. A győztes hatalmak ideiglenes megoldásként Horthy kormányzóvá választását tartották reálisnak. 1920. március 1-jén Horthy Miklós Magyarország hivatalos kormányzója lett. Majd jött 1921.

Véleményem szerint ez az év volt az, amikor Horthy Miklós kilépett az árnyékból és elindult a fényesség felé. Többet szeretett volna, igazi vezér, volt, bár teljesen más típusú volt, mint Mussolini, Kemal vagy Hitler. A kultusz csúcspontja az 1938 és 1943 közötti időszakra tehető. Egy politikai kultusz lett Horthy számos kiadvány foglalkozott az első világháborús tetteiről. A Nemzeti Hadsereg egyes alakulatainak a kicsapongásait Doblhoff Lily a következőképpen magyarázta:” Polgárháború dúlt az országban, és ezek a magánbosszúk hozzátartoztak a polgárháború világához.”  
 IV. Károly visszatérésének kérdéskörében egyértelműen Horthynak nyilvánította az igazat. „Igaz hazaszeretet vezette, ám a helyzetet nem Károly, hanem Horthy mérte fel helyesen” Második bécsi döntés után Horthy megkapta a hongyarapító stigmáját. Horthy kultusznak azonban nem csak egy oldala van.

Ellenkultusz
 A magyar történetírást az ötvenes években erősen áthatotta marxizmus légköre. A marxizmus azon értékei, amelyek az oktatás megreformálását tartották elsődleges céljuknak rögtön az első pontban a középiskolákat, vette célkeresztbe. Az 1950-es években a magyar oktatási rendszerben az elsőszámú tankönyv: A magyar nép története címen jelzett történelemkönyvet forgathatta a magyar középiskolákban járó diákok összessége. Ez a tankönyv éveken keresztül szolgáltatta, a történelemről az információkat a gyermekeknek. A tankönyv azonban Horthy Miklós személyét igen pejoratív aspektusokból világította meg. A Nemzeti Hadsereg egy tömeggyilkos banda, amely a Monarchia népellenes tisztjeiből verbuvált elemekkel volt tele. Társadalmi rétegek legalján elhelyezkedő kulákoktól kezdve egészen bűnözőkig volt a hadsereg felépítve. Ezt a Nemzeti Hadsereget ahol kulákok és népellenes tisztek szolgálták a vezérüket, teljes mértékben, demoralizáló fényben mutatta a marxista történetírás. Megítélése a Rákosi korszakban evidens módon sötét színben mutatta a vezért és támogatóinak a táborát.” A Habsburgok egykori szolgálója „és a cattarói matrózok felkelésének a leverője” volt, aki csak „törve beszélt magyarul” és „munkásgyűlöletéről, szovjetellenességéről” volt ismert.
 
Elkezdődött a Horthy korszak tényekre támaszkodó irodalom megírásának a folyamata. A folyamatban persze nagyon sokan Ránki Györgyöt tartják az első olyan történésznek, aki nem ferdítette el a történelem tényeket. Akik ezen az állásponton voltak, mint Ránki nyugodtan ki lehet, jelenteni azok egypárti struktúrában pártkatonai szerepkörüknél fogva teljesen elhatárolódtak más nézetektől. Ettől kezdve más nem mondhattak. 1964-ben, egy összefoglaló írásában a következőket írja Ránki Horthyról. „önállótlan, könnyen befolyásolható, környezete által irányított, szűk látókörű, a dolgozó osztályokkal szemben úri megvetést tanúsító, nyers katona volt”, akinek a fővezérsége alatt „a brutális és véreskezű tiszti és kulákbandák terrort, rémuralmat teremtettek az országban.”
Ránki tovább megy egyenesen, azt mondja egy helyütt, hogy Horthy utasítására gyilkolták meg a Népszava című napilap két neves újságíróját, Bacsó Bélát valamint Somogyi Bélát. És ezt Ránki történelmi tényként írja le, amit megjegyzem még senki, se mert történelmi tényként kezelni, mert még nincs bebizonyítva a gyilkosság Horthyra néző felellősége. Így ez az állítás nem valós, mert nincs bizonyíték arra, hogy az utasítást 1920-ban Horthy adta volna az Ostenburg különítménynek.

A vidéki zsidóság deportálásáról azonban megállapította, hogy átengedi a magyar kormánynak a döntést Horthy. Ami a fővárosi zsidó populációt illeti, nagy érdeme volt Horthynak, hogy ne deportálják a koncentrációs táborokban a Budapesti zsidóság mintegy ¾-ét Viszont elítélte azt a lépését Ránki György, hogy kinevezte Szálasi Ferencet Magyarország élére. „Az 1989-90-es rendszerváltással az addigi történeti kánon ismét érvényét vesztette. A nemzeti múlt újbóli birtokbavétele elkerülhetetlenné tette a közelmúlt eseményeinek és főszereplőinek újraértékelését. A Horthy szerepének újragondolásával kapcsolatos diskurzus Gosztonyi Péter németül 1973-ban megjelent Horthy-életrajzának budapesti kiadásával vette kezdetét 1990-ben, s a kormányzó 1993-as újratemetésével érte el a csúcspontját.”
„Személyes uralmi törekvései nem voltak Horthynak, s ahhoz is értett, hogy az esetleges diktatórikus tendenciákat szűkebb politikai környezetén belül keresztülhúzza. A politikai radikalizmust, jöjjön az jobbról vagy balról, nem szívlelte, ellenezte.
Horthy kormányzásának ideje alatt konzervatív színezetű polgári rendszer uralkodott az országban. Az egén alapvető szabadságjogait (legalábbis a háború kitöréséig) nagyjában-egészében tiszteletben tartották.” „Az maradt, aki egy életen át volt: magyar hazafi, a XIX. század kisnemeseinek fajtájából, aki a hazát és nemzetét mindenek fölébe helyezte.” A 21. században már jóval több monográfia jelent, meg mint az elmúlt század során. Ennek valószínűleg az oka az lehet, hogy kutathatóbb a Horthyról szóló dokumentumoknak a többsége. Egyre több történész úgy gondolja, hogy még mindig sematikus a Horthy kép a magyarokban és ez ellen tenni kell.
      Ilyen törekvések a Romsics Ignác, Ormos Mária, Sakmyster, és lehetne sorolni a történészeknek egész sorát, akik megpróbálnak egy hiteles képet mutatni arról az emberről, akinek körülbelül olyan megítélése, mint a magyar történelemben Kossuth Lajosé. Én azt gondolom mindenkit a maga nemében és az elfoglalt helyén, kellene kezelni. Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy a Parlament előtt építsenek egy Horthy szobrot, hanem hogy mindenkit a maga helyén kell kezelni. Nem értek egyet azzal, amit 2007-ben Vona Gábor mondott, hogy emeljünk Horthy szobrot de, azzal egyetértek, hogy „mind a közbeszédben, mind a politikában, mind a történelemoktatásban […] nagyon negatív kép él.” Úgy gondolom, és ez lenne a záró gondolatom, hogy Horthy Miklóst rehabilitálni kellene az elkövetkezendő években. Végül egy Antalli idézettel szeretném zárni a szemináriumi dolgozatomat.

„Horthy Miklóst magyar hazafinak tartom, akit a nemzet tudatában is tisztességgel el kell helyezni.” (Antall József)

Bibliográfia
EÖTVÖS JÓZSEF: Aforizmák. Budapest, 1988, Kiadta Az Országos Eötvös József Emlékbizottság.
HORTHY MIKLÓS: Emlékirataim. Budapest, 1990, Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös sorozata.
GOSZTONYI PÉTER: A kormányzó Horthy Miklós. Budapest, 1990, Téka Könyvkiadó.

LEHÁR ANTAL: Egy katonatiszt naplója, 1919-1921. História, XV. évfolyam. 11. sz.

ROMSICS IGNÁC: Kultusz és ellenkultusz Horthy Miklós. Rubicon, 2007. 10. sz.

TURBUCZ DÁVID: Horthy-kultusz. Rubicon, 2009. 1-2. sz.

INTERNETES FORRÁSOK

http://www.tankonyvtar.hu/historia-1990-056/historia-1990-056-horthy-081013-1
http://kapcsolat.hu/blog/horthy_miklos-kultusz_es_ellenkultusz
http://www.tankonyvtar.hu/historia-1991-04/historia-1991-04-081013-5
http://www.aprilisiifjak.hu/index.php?csz=795274

Végjegyzetek 

 

teljes felszabadulás, önnön lelkének kitombolása. Érdekességként említeném meg, hogy a túlfeszített idegek által létrehozott érzelmi-érzéki tombolás leírásának alapjául egy, a költő által idegklinikán töltött időszak élményei is hozzájárultak. Az Üvöltés kordokumentum csakúgy, mint a beat irodalom másik alapműve, Jack Kerouac Útónja. Az Üvöltéshez hasonlóan a regény metszetet ad az amerikai társadalomról. Horizontális és vertikális ábrázolásmódnak nevezném ezt az eljárást. Horizontális abban az értelemben, hogy egész Amerikát, mint földrajzi egységet New Yorktól Kaliforniáig, Chicagótól San Franciscóig, belegyömöszöli kb. 360 oldalba. A vertikalitást használnám abban az értelemben, hogy a társadalmi ranglétrának szinte minden foka megtalálható benne: orvostól a sofőrig nebraskai farmertől a gazdag ügyvédig. Az utazás Kerouac számára a legjobb módja a szociológiai ábrázolásnak, melynek során élet és jellemképeket fest. Nem kerüli el figyelmét a legkisebb részlet sem. Ironikusan nyilatkozik az amerikai rendőrségről: "Viktoriánus rendőrség ez a javából: pókhálós ablakok mögül leselkedik, kíváncsi mindenre és mindenkire, s ha kedve tartja, bűnt kreál ott is, ahol nincs." És mi az eredménye mindennek? "Ma már nem járhat az ember fegyver nélkül ebben az országban." A fiatalság életmódja is kifejezésre talál Kerouacnál. Megállapítására a tisztánlátás és józanság jellemző: "Amerikában a fiúk és lányok együttléte mindig szomorú: hamis filozófiájuk azt követeli, hogy minden bevezetés nélkül a lényegre, az ágyra térjenek."ts A Kerouac-féle realizmust ugyanakkor átszövik a Kerouac-féle romantika szálai is. A műre azt mondhatjuk, hogy népi romantikus ihletésű; megkülönböztetett szeretettel és sokszor nosztalgiával fordul ő is, Dean is - a regény főszereplője - az "alsóbb" néprétegek felé. A népies motívumoknak és a romantikának ez a keveréke ott bukkan fel, amikor mexikói útjukról beszél. A több ezer mérföldes robogás is lelassul a lépésben tempójára. Megnyugszik minden és mindenki, az idegeket a "mezőn baktató vénember" és a "felkelő nap", a pezsgő emberi munka látványa nyugtatja meg. Tagadhatatlan ugyanakkor az ábrázolásnak helyenként idillikus beállítása, ami ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy összehasonlítást kapjunk és kapjanak a szereplők az amerikai "ostoba civilizáció" és a békés, nyugodt, mondjuk így, civilizációmentes életformáról. A déli égövben jönnek rá, hogy a romantika még az ő számukra is jelent valamit. A regény felületes elolvasása minden bizonnyal megvetést, elutasítást vált ki az olvasóban. Kétségtelen, hogy az az életmód mely a regény szereplőit elsősorban jellemzi, nem minden esetben mondható követendőnek. A negatívumok mellett nem lehet nem észrevenni pozitív tulajdonságaikat; rajonganak, lelkesednek sok mindenért. Mindenben a szabadságot, az egyéniséget korlátozó intézmények és elvek eltörlését hirdetik. Nem immorálisak, hanem amorálisak. Szenvedélyük uralkodik minden cselekedetükben, minden szavukban. Ki vagy kik a szereplői a regénynek? Egyáltalán, lehet-e azt mondani, hogy egy vagy két főszereplője van? Igen is, nem is. Ha azt mondjuk, hogy maga a beat nemzedék, akkor közelítjük meg legjobban az igazságot. Ezt a nemzedéket képviseli Dean Moriarty, néhány társával együtt. Dean a beatnikek kis világának a vezetője, prófétája. Csakúgy, mint a többi szereplőt, őt sem lehet egy ember típus megtestesítőjének felfogni. Ő a bálvány, akit követni kell mindenben, megszállottan, vakon. Dean a Természet, a Vadság, az Ösztön csalogató hangja, annak a farkascsordának a hangja, amely London könyvében visszahívja az őserdőbe, a civilizációba tévedt társát: "Új hívást hallottam, új láthatár tárult ki szemem előtt." Különös keverék ő: a kamaszos értetlenség, az ifjúkori tenni akarás és energia, a felszabadult ösztönös szexualitás rabja. Mániája az autólopás. Nem azért, hogy eladja, vagy megtartsa magának; ő száguldani akart. Annak a csoportnak a megszemélyesítője, amely James Deannel az élen életszükségletnek és egy közösségbe való beilleszkedés alappróbatételének tekintette, hogy száguldó autóját a szakadék széléhez minél közelebb állítsa meg. Dean őrült; azt is tudjuk, minek az őrültje: a száguldásnak, a nőnek, a vándorlásnak. Élete tulajdonképpen egy vég nélküli, szüntelen rohanás. Mintha olyan ember lenne, aki nem tud aludni, aki képtelen kikapcsolni az agyát mégha csak egy percre is az állandó feszültségből. A kielégülés be nem következése az, ami egész lényét irányítja, és túlnyomás alatt tartja. A nimfománia itt nemcsak szexuális téren, hanem az élet minden területét behálózó betegségként jelenik meg. Dean ritkán dolgozik, bár tehetsége van mindenhez. Energiája legnagyobb része azonban elpazarlódik. Ezzel szemben magáénak mondhatja azt, amit sokan mások nem, és amiért Sal a regény másik főszereplője is példaképének tekinti: azok közé a kevesek, közé tartozik, "akik őrültűl szeretnek élni, és őrűltül szeretnek beszélni, akik soha nem ásítanak, és nem mondanak közhelyeket"? Kétségtelen, ez utóbbi kissé túlzás, mindenesetre sok igazság van benne. A célzás viszont félreérthetetlen: a square, az átlagpolgár rögtön magára ismerhet benne. Minden negatív tulajdonsága mellett, Deannek sikerült-egyelőre- megőriznie egyvalamit: őszinteségét és egyfajta, talán veleszületett, kamaszos naivságát. Emiatt szinte korát sem lehet meghatározni. A regényről tudjuk, hogy erősen önéletrajzi jellegű; Kerouac saját magát örökítette meg Sal Paradise személyében. Sal valamivel kiegyensúlyozottabb, mint Dean. Ő képviseli a regényben az "intellektualitást", néhány hasonló lelki beállítottságú szereplővel. Sokkal hajlamosabb romantikára, mint Dean. Szerelmi kalandjaiban ez a romantikakeresés nemegyszer jelentősebb szerepet játszik, mint a vad szexualitás. Sokkal józanabbul és megfontoltabban tekint a világra, mint a többiek. Igaz, ez nem sok hasznot hoz neki, legfeljebb azt, hogy élményeit és érzéseit világosabban, érthetőbben fejezi ki, mint társai. A főszereplők felsorolásából nem szabad kihagyni egy nagyon fontosat, ami ebben a műben is megtalálható, csakúgy, mint a beat irodalom minden művén: a szexualitást. Több szerepe van benne, mint akárkinek vagy akárminek. A nemiség hajtja Deant és társait mindenhová. Nem csinálnak belőle titkot. Egyfajta íratlan, belső törvény, kapcsolat tartja össze ezeket, az embereket, ahol a nő megszűnik személyi tulajdon lenni, és ha megkívánják tőle, a többivel is meg kell tennie azt, amit állandó partnerével. A szereplők nő éhesége nem merül ki csupán futó kalandok keresésében. Mindegyikőjükben felmerül, igaz, homályosan és szinte öntudatlanul, az "igazi" képe. A regényben ez Salnél jelentkezik a legerősebben. Az "igazi" keresése azonban mindvégig az ösztönösség keretein belül marad; akaratgyöngeségük, élvhajhászásuk megakadályozza őket abban, hogy rátaláljanak és meg is, tartsák a lányt, akit szeretnek. A regény többi szereplője Dunkel Carlo, Marylou mind jellegzetes alakok.Közülük Dunkel áll legközelebb a realitáshoz, Marylou pedig, a kis szajha, az elemzett életmód ellenére legalább annyi naivságot őrzött meg, mint Dean. A regény epizódjait, a szereplők impresszióit tematikai egységbe foglalja a Vándorlás, az Utazás és ennek szimbóluma: az Út. kétjelentésű ez a szimbólum jelen esetben: először a whitmani értelemben, mely szerint egy polgári társadalom lehetőségeit, perspektíváit vetíti elénk, az egyenlőség, előrehaladás lehetőségét. Másik értelme a zen-buddhizmusból átvett misztikus tartalom: az egymás és saját magunk megértéséhez, a Satorihoz vezető út, melyen az Üdvösséghez lehet eljutni. Ez utóbbi jelentéssel rokon magának a Vándorlásnak, az Utazásnak, is mint szimbólumnak a jelentése, amennyiben "az igazság, a béke, a halhatatlanság és valamilyen spirituális centrum keresését és megtalálását jelképezik". Azóta a Vándorlást, az Utazást jelentős mértékben kiterjesztették, az állítólagos "spirituális centrum" megtalálása érdekében, főleg távol-keleti országok felé, természetesen minden eredmény nélkül. A választott és feldolgozott témák gazdagsága mellett tanúskodik a beatköltőknél föllelhető, mélyebb érzelmi ihletettség természet- és emberszeretet. A természet megéneklése az esetek többségében összekapcsolódik a buddhizmus valamelyik irányzatának beolvasztásával a beat irodalomba, aminek a célja viszont az ember magábazárkózásának, társadalomból való kiszakadásának és az ebből eredő megkönnyebbülés, lelki megvilágosodás ábrázolása és követése. Gary Snyder például, aki egyik legodaadóbb híve a buddhizmusnak, egy ókori keleti költő Hideg hegy költeményei című műve lefordításával hódol többek között ennek a vallásnak. Allen Ginsberg az Üvöltéssel tette halhatatlanná nevét. Egy másik poémája, a Kaddis, új oldalával ismertet meg bennünk W a nosztalgikus, néha patetikus, de mindvégig szenvedélyes tónus váltja fel első nagy versének önkívületi indulatkitöréseit. A költemény a visszaemlékezés jegyében született; az édesanyja halála fölött érzett megrendülés, mély és ragaszkodó szeretet hatja át. Érdekes megfigyelni, hogyan cserél szerepet az Élet és Halál a költeményben: az előbbi teles súlyával megöli az Embert, megsemmisíti, míg az utóbbi megszabadít minden bajtól, szenvedéstől, az Élettől, ami csak rosszat adhat az embernek. Az egyéni érzések, jóllehet főszerepet kapnak a beat lírában, nem szorítják háttérbe a kollektív érzelmeket sem olyan értelemben használva a kollektív kifejezést, hogy egy-egy költő egy egész kollektíva sok esetben az emberiségnek, mint legnagyobb kollektívának az életérzését, kételyeit is megszólaltatja. Ugyancsak Ginsberg pendíti meg ezt a vastagabb, mélyebb húrt is. Amerika, Amerika c. versében a hazájáért aggódó, önmagát pedig kisemmizettnek, megalázottnak érző közlő szólal meg: "Amerika, mindent neked adtam, és most semmi vagyok! Nem érzem jól magam, ne zavarjatok!" Az egész emberiség nevében teszi fel a kérdést: "Amerika, vajon mikor fejezzük be az emberek háborúját?" "Hagyjatok békén az atombombáitokkal!"."Már túl sok a haladás Az élet nem tudja elviselni tovább." A költő tiltakozása sokkal közelebbi, kézzel foghatóbb eseményekre-jelenségekre is kiterjed. Az amerikai új hódításokra reagál, amikor a vietnami háborút elitélő költőkhöz csatlakozva, szót emel az embertelen vérontás ellen. Az ironikus hangnemben íródott Hol van Vietnam c. költeményében, nem kíméli sem az amerikai elnököt, sem az amerikai szabadságot és hatalmasságot, amit egyesek Vietnamba is át akarnak vinni a szabadság és jólét állítólagos terjesztése, illetve megvédése ürügyén. "Háborút és fegyvert énekel" Gregory Corso is. A vers végén szinte önkívület állapotban kihörgött gyilkolás akarat ugyan sokat levon a vers humános jellegéből, mégsem nevezhető irányadásnak az adottba való beleőrülés csak aláhúzza az alap mondanivalót halál azokra, akik halált akarnak, hadsereget azok ellen, akik hadsereget akarnak de, mentsük meg azokat, akik még nem jutottak az elembertelenedésnek arra a fokára, amire a költemény hőse útja végén. Ezzel a témával és hangnemmel a beat belépett eddigi leghaladóbb, leghumánusabb szakaszába, abba, amely ugyancsak a zenei szférákban indult el világhódító útjára: a pol-beatről van szó. Az irányzat nem ismeretlen sem a magyar, sem a külföldi hallgatók-olvasók előtt. Mint a,nagy" beat vagy az azt megelőző többi zenei irányzat, a komoly mondanivalót ez is zenei aláfestéssel, közkedvelt együttesek előadásával fűszerezte. A jelenség másfél évtizedre nyúlik vissza, a pop-zenéig. Ez a fajta zene kísérletezett először azzal, hogy Kennedy elnök szavait dallá változtassa. Kétségtelen, ez a megoldás gyakran az üzleti érdekek realizálódásához vezetett, jelentőségében mégis óriási: a világ eseményeire, általában a külvilágra leghevesebben reagáló tömegek, a fiatalok érdeklődését és érzelmeit kelti fel, és teljes egészében valósítja meg a, hasznosat a kellemessel összekötni" elvét. A beat irodalomnak ez az ága már sokkal hevesebben döngeti azt a kaput, ami a beatnikek káoszvilágából nyílik és a nagy Rendezettség útjára, néz. A Macbirddel, mint pillanatnyilag a polbeat irodalom legjelentősebb és legnagyobb horderejű művével bezárólag, a tiltakozás anarchisztikus jellegét, céltalanságát felváltja a kitörésnek; a konkrét célnak a kitűzése. Barbara Garsonnak, ennek az amerikai diáklánynak a drámája az amerikai politikai aktualitásból meríti a témáját. Macbirdjének merész, kihívó és arcátlan hangneme Hochhuth helytartójához hasonlítható. dráma félreérthetetlenül a Kennedy-gyilkosság eseményeit feszegeti, a Kennedy halála utáni helyzetet elemzi. Az egész forrongó, viharos amerikai élet robban be a színpadra: néger tüntetések, békemenetek, tiltakozások fejezik ki az amerikaiak reakcióit egyfelől. Másfelől az ún. "amerikai civilizáció", "amerikai béke" már a Hol van Vietnam c. költeményben megismert következményeit is a lehető legélesebb, legkonkrétabb megfogalmazásban kapjuk, a Melós boszorkány tolmácsolásában és egyenesen a szörnyű, véres cselekmények eszmei gazdáihoz adresszálva: "Taylor nyelve, Goldberg bűze, Macnamara véres bűne, Összeégett kisgyerek . . Buddhista pap szenes teste . . ." És a főszereplők, a három boszorkány (akik a mai amerikai élet legjellegzetesebb rétegeit és a hivatalosan is elismert legveszélyesebb és legfélelmetesebb ellenzéket testesítik meg), már nyílt és szervezett támadást, ellenállást jelképeznek: legpozitívabb szerepe a már idézett Melós boszorkánynak van. Határozottan forradalmi jelenség, bár elszigeteltsége, bizonyos fokú naivsága megakadályozzák a cselekvésben: "Légy harcias ámbár, de ne kalandor, Az osztály objektív érdekeit Szorítsd a legfőbb ügyhöz érckapoccsal. És ne hígítsd föl a pártprogramot Burzsoá diákok eszméivel." Választották, álmodozókká vagy anarchistákká váltak, műveikben a formai megjelenítés lassan nagyobb szerepet kapott, mint maga a tartalom. Azok a művek, amelyek tartalmilag mégiscsak hoztak valami újat, már nem az eredeti beatszerzők, hanem második vagy harmadik generáció alkotásai: az ő problémáik pedig teljesen mások, mint elődjeiké. Az önmagát kinőtt beat irodalom pedig immár megmaradt eltörölhetetlen kordokumentumi adaléknak, irodalomtörténeti szócikknek.

 

Zene

Mivel még nem szóltam a még e korszak zenéjéről engedtessék meg nekem, hogy néhány sorral megtiszteljem magát ezt az életformát. A csírája Liverpoolba kezdődött el. Négy fiatal srác, akik egy világot teremtettek maguk köré és a világ körré is. 1957-ben John Lennon alapított egy zenekart Quarryment. 1957. július 6-án, egy rendezvényen léptek fel és ekkor találkozott Paul McCartneyval, aki hamarosan csatlakozott hozzájuk. 1958-ban egy ifjú gitáros, George Harrison került az együttesbe, amely különböző neveken játszott. 1960-ban Hamburg-ba utaztak, ahol megállapodtak a The Beatles név mellett. Stuart Sutcliffe ekkoriban, 1960-61-ben szintén velük játszott, és hatással volt megjelenésükre, stílusukra. Menedzserként időnként Allan Williams vagy Sam Leach dolgozott velük, amíg 1962-ben Brian Epstein véglegesen át nem vette ezt a szerepet. A "Beatlemánia" Nagy-Britanniában kezdődött 1963. október 13-án: ekkor adtak televízió közvetítette koncertet a londoni Palladiumban. Hamarosan átterjedt az Egyesült Államokra, az Ed Sullivan Showban való fellépések hatására. A popzenekar világméretű szenzáció lett, óriási rajongótáborral és dühödt támadásokkal a kulturális kritika és elismert előadók, mint Frank Sinatra részéről a zenéjüket (amelyet faragatlannak és zeneietlennek minősítettek) vagy megjelenésüket (botrányosan hosszú hajukat) illetően.1964-ben a Billboard 100-as slágerlistáján az öt vezető helyet foglalták el; ezt a teljesítményt az óta sem, sikerült senkinek sem megismételni.1965-ben az MBE (Member of the Order of the British Empire; a Brit Birodalom Rendjének tagja) érdemrend ötödik osztályával tüntették ki őket, amely ugyan még nem jár lovagi címmel, de így is elég nagy vihart kavart. Lennon és Harrison ebben az évben kezdtek kísérletezni az LSD-vel, McCartney 1966-ban követte őket. Lennon egy óriási botrányt kiváltó interjúban kijelentette, hogy a kereszténység haldoklik, és hogy a "Beatles népszerűbb, mint Jézus" Később, a heves bírálatokat követően egy sajtótájékoztatón bocsánatot kért, mert a Beatles dalait tiltólistára tették az amerikai rádiók, a déli államokban nyilvánosan égették el lemezeiket és olyan radikális csoportoktól, kaptak fenyegetéseket, mint a Ku Klux Klan.Röviden a Beatlesnek megpróbáltam bemutatni a zenekar életének fontos szakaszait. De ez a Beat őrület eljutott Magyarországra is.  Ugyan már nem emlékezhetek de hallottam a rokonaimtól, hogy a rádiók se adhattak le Beatles dalokat. Bécsi rádiót kellett hallgatni. hogy az emberhez eljussanak a legnagyobb slágerek. Az első nagy Beatles sláger a Love me do volt de ezeket, az információkat a mai fiatalság csak könyvekből és dokumentumokból ismerheti meg. Magyarországon nagyon sok zenekar jött létre mivel a dolgozatom nem térhet ki az összes zenekarra, akik ebben a műfajban alkottak így csak a legjobb zenekarokat, sorolom fel Magyarországi beatzenekarok:(Omega, Fonográf. Illés) ezt a három zenekart nevezik úgy, hogy „Három nagy”. De ide lehet sorolni (LGT, Metró, Radics Béla). Radics Béla ő volt öt nevezik a magyar Jimi Hendrixnek.Magyarországon Aczél elvtárs volt az a cenzor, aki eldöntötte, hogy megjelenhet a lemez az adott zenekarnak vagy sem. Aczél György és Erdő Péter jelentette a cenzori hivatalt. Először Erdő Péter volt az, aki meghallgatta azt a zenekart, akik lemezt szerettek volna kiadni Magyarországon, ha Erdő Péter rábólintott, akkor mehetett Aczél Györgyhöz, ha viszont ő nem engedte, akkor ott már Erdő Péternek se volt szava. Politika mindennek felett állt. Egyszer Koncz Zsuzsa felhívta telefonon Erdő Pétert, hogy van itt egy tehetséges fiatalember aki, nagyon szeretné a dalait kiadatni a kiadónál ahol Erdő Péter volt az igazgató. Fiatal egyetemistáról lévén szó nagyon megtetszett Erdő Péternek és azt mondta jó, küldje be valamelyik nap. Úgy is volt Földes László (Hobo) megkereste az igazgató úrat és feljátszotta a dalokat és a dalszövegeket. Voltak olyan dalok, amiket engedett, de voltak olyanok is, amiket nem. Amikor Földes László belépett az igazgató ajtón akkor csak annyit mondott Ne kérdezzen az apámról. Furcsa kijelentés volt Erdő Péter számára. Majd amikor kilépett az ajtón, rögtön feltárcsázta Koncz Zsuzsát és megkérdezte tőle „Te Zsuzsa ki ennek a fiúnak az apja. Hát nem tudod az egykori belügyminszterhelyettes. Ma már Földes László zenekara meghatározóvá vált a Blues zenekarok körében. Hobo Blues Band volt Magyarországon az első és egyben az utolsó zenekar aki Allen Gisnbergel közösen feljátszották az Üvöltés , Kaddis ,Leples bitang című műveket. Nagy sikerre volt a produkciónak.

Végkövetkeztetés

A beatkorszak az európai és az amerikai embereknek egy olyan világot teremtett,  amit a felvilágosodás adott a világnak. Olyan áttörés volt ez, ami régebben nem volt meg a történelembe nem volt ilyen korábban. A rendszer ellen fordultak de törvényes eszközökkel. Dzsessz zenével kezdődött, majd kivetette hálóját ez az eszme az irodalomba majd a kultúra is elfoglalta méltó helyét az az ellenkultúra színpadján. Ez a gazdag színpad egy olyan több felvonásos darabot mutatott be, ami az emberek számára szükséges volt, hogy szabadon éljenek. Az afroamerikaiak megkapták a szabadságot, választójogot kaptak, ha valami miatt érdemes volt harcolni akkor, ez a nemes cél volt az. Az emberek rájöttek, vannak fontosabb dolgok, mint a rendszert kiszolgálni és robotként élni mindenapjaikat. Szabadság az erkölcs az igazságosság család ezek azok dolgok, amiért érdemes harcolni mindenkorban, fel kell emelni hangunkat. Az ellenkultúra bár elbukott a rendszer felmorzsolta, teljesen nem tudott Kibontakozni. Szabadság harcosai legyőzték a gonosz rendszer hamis profétáit, de ha meg is törtek a rendszer kardélén, de szellemük tovább él bennünk. Véleményem szerint a premier jól sikerült. Én, aki a 20. század vége fellé született, nem ismerhetem azokat az éveket, amikor ez a kultúra élte virágkorát és harcolt a rendszer ellen. Csak a zenehallgatás és olvasás nyújthat hiánypótló élményt. Annyi kedves történetet hallottam, de most csak egyet tudok itt leírni. Az 1970-es években az Illés zenekar ki volt tiltva Budapestről Szabad Európa Rádió egy erős kritikát fogalmazott meg feléjük. Rendszerellenesnek tartotta a dalszövegeiket. De a Miskolci Egyetem a Nehézipari meghívta a zenekart, hogy játszanak nekik. Este 7órára voltak hivatalosak de a zenekar késett 2órát. A diákok a hallgatók már nagyon várták az Illés az egyes előadó előtt. Este 9 órára megérkeztek Szörényiék. Nem tolongott senki se a pénztáraknál. A Zenekar ingyen zenélt azon az estén az egyetemistáknak őrületes éjszaka volt öröm muzsika volt mindenkinek tomboltak az egyes előadóba. Valahol ezt a mentalitást, életfelfogást hiányolom a mai fiatalokban. Ha nincs akkora veszély, mint az az államszocializmus az egypártrendszer jelentette de, ha esetleg kialakulna, ne adj isten egy hasonló rendszer, akkor nem tudna megnyilvánulni a fiatal generáció. Végül a dolgozatomat egy idézettel szeretném befejezni.

„Nem lehet egészséges az a társadalom, amelyben elítélik a különcöket.”

                                                                                  (John Stuart Mill)

Felhasznált irodalom

 

Allen Ginsberg 1982: Üvöltés,Budapest Európa Könyvkiadó

Norman Mailer 1969: Meztelenek és holtak. Budapest,Európa Könyvkiadó.

Jack Kerouack 2004:Úton.Budapest, Európa Könyvkiadó

C.Wright Mills, 1972. Az uralkodó elit Budapest, Gondolat Kiadó

Jerome. D. Salinger 1968. Zabhegyező. Irodalmi Könyvkiadó

 

 

További források

 

http://www.mno.hu/portal/526991

http://www.tradicio.org/kvintesszencia/trad98evolafiatalsag.htm

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/kerouac.html

http://enciklopedia.fazekas.hu/irodalom/Beat-kultura.htm

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=5953777&i_where=1&i_where_tv=1

http://literatura.hu/irok/xxszazad/amidrama/ginsberg.htm

http://www.freeweb.hu/verslista/testlelkek/laci/interjuk/01ginsberg.htm

http://www.mozaik.info.hu/mozaweb/Stilus/page4128.htm

Szerelem?

Szerelem=Boldogság...Valóban?
Van akinek a család, a szerettei, a barátok, a lakás, a kocsi, a meló, a suli vagy akár egy pillanat a mélységesen mély éterben...
És a szerelem?
Az emberekre miért van ilyen nagy hatással ez a folytonosan feleslegesen kimondott szó?
Mit ad, amit mással nem tudunk pótolni és miért akarunk akár fogcsikargatva harcolni a szerelemért, egy férfiért vagy nőért, akit talán sose kapunk meg. Az igazi szerelem megtalálásra halovány csak a remény, hiszen belegondolvan megtörténhet, hogy nem tetszünk a kiszemeltnek, és lekoppint, vagy esetleg a vonzalom kölcsönös, mégsem tart soká, a partnerek közötti távolság, vagy különbségek, ellentétek miatt. Ez egy igazi zsákbamacska. Sosem tudhatjuk kivel állunk szemben, lehet a párunk egy maffiózó vagy egy otthonülő aktakukac aki akkor sem mozdul ki otthonról, ha megkérjük rá.
Az sem mindegy, hogy állunk hozzá az egész kapcsolathoz... Én igazat megvallva rendkívül elégedett vagyok az eddig életemmel, nem éltem sokat mégis sokat éltem. Sokáig hittem, hogy a szerelem rám fog találni, és ha egyszer valaki megízleli a szerelem ízét, soha ki nem ábrándul belőle. De mivan, ha a sors közbeszól és nem hordoz számunkra a jövő egy cseppnyi értéket sem, ami a szerelem által csöppenhet elénk?
Mi a szerelem?
Egy tükör, ami ha kell szépet, ha kell baljóst mutat, ami őszinte és, ha rávetül a napfény, csillámlik és boldogítja a szemet.
Lehet, hogy elhamarkodott minden szó, de mégis miért nem szeret senki?
Hamis szavak...mindenki szeret, csak nem úgy. És ez nem feltétlen baj...Ugyanmár hogy lenne ez baj? Hiszen az a sok szeretet, becézés, öröm mind túllépi a szerelem által okozott gyönyört...Igen, így van, biztosan tudom, hogy mindennek van oka, semmi sem véletlen és az életünk egy merő rejtély, amire ha rájövünk, átengednek a túlvilágra...azt hiszem ezért világosodik meg az összes természetes úton meghaló ember. Lehet, hogy csak akkor érek e sorok végére ha már itt a vég? A szerelem elpusztít, gyönyörködtet, térdrekényszerít, felüdít...
A szerelem felüdít, kibontakoztat...hát persze, engem egy teázás a zöld füves tisztáson ugyanúgy kibontakoztat akár egyedül vagyok, akár nem. Az írás...imádok írni a szabadban, megnyugtat, felüdít...
Talán ez a szerelem?

Bevezető

 

A XVIII. század bővelkedett elég sok háborúban és nemzet állam születésében mind Európa mind Amerika szerte. Létrejött a tengerentúlon egy nagy állam az Amerikai Egyesült Államok. Franciaországból elindult eszmék stigmákkal bélyegezték meg az európai társadalmakat, amelyek később meghatározták a következő század politikai rendszerének az alap fundamentumát. Kelet Európában jóval később jelenik meg a felvilágosodás eszménye, mint Franciaországban és Németországban. Magyarországon először a főnemesi és a nemesség találkozott a felvilágosodás ideológiájával. Polgárság, mint társadalmi csoport nincs jelen magyarhonban. A nagy francia gondolkodók erős barátsági köteléket kötöttek a magyar nemesekkel és megjelentek a főúri könyvtárákban az ideológiai művek, amelyek nagyon nagy hatással bírtak a nemesekre. Teleki József Jean Jaques Rousseau-val, Fekete János Voltaire-rel kötött barátságot. 1760-ban Mária Terézia megalapította a bécsi testőrséget ahová a köznemesség fiai kerülhettek be. A nemesség fiai Bécsben megismerkedett az európai gondolatok hullámával, ami az észre alapozta tudásának legjavát. Magyarországon a felvilágosodás egyik nagy alakja is megismerkedett az áramlattal. Bessenyei György az, akit ma Magyarország felvilágosodás atyjaként emleget az utókor.

Tanulmányom Bessenyei György politikai antropológiájával fog foglakozni. A test és az erkölcsösség hogyan jelenik meg a műveiben és ez miként hatott a későbbi jozefinistákra.  A tanulmányomat két nagy részre bontottam. Az első szakaszban, egy erkölcsi körképben vázoltam fel Ágis és a két Gracchus fivér erkölcsi önképét és adottságait. Megelevenedett előttem az antik világ. Caius Gracchus megmutatta nekem, hogyan lehet a véres csatatéren hősként mutatkozni a többi katona előtt, még pediglen fegyvertelenül. Bessenyei volt a 18. század antik lelke. A mű olvasása közben folytonosan előjött az a gondolat, hogy Bessenyei rossz időben volt és jó helyen. Mit is akarok ezzel kifejezni, valójában ő egy antik szerző volt csak az érti meg az ő politikai filozófiáját, aki bele tudja képzelni magát a bőrébe. Egy kirándulást tettem egy remek polihisztor világának azon zugában, ami a lelkét eltakarta de e művében rejtetten elhintett előttem.

 

                                               „Az elme és okoskodása megtévedhet, de az érzés sohase. „[1]

Bessenyei György.

Plutarkhoszi erkölcsi körkép

 

A világon az egyik legnagyobb és legmonumentálisabb párhuzamos életrajzok Plutarkhosz nevével fémjelezhetők. Plutarkhosz 46 darab párhuzamos életrajzot vizsgált,

élete művében. A neves Jaques Barzun jut eszembe, a híres egyetemes művelődéstörténész.

Barzun könyvének előszavában a következőket írja, hogy mennyit dolgozott a könyvén.

A könyv címe Hajnaltól alkonyig A nyugati kultúra 500 éve (From Dawn to Decadence: 500 Years of Western Cultural Life). „Míg e könyvet írtam, barátaim és kollégáim gyakran kérdezték tőlem, mennyi időt vettek igénybe az előkészületek. Csak azt tudtam felelni nekik: egy életet.” Mért mondtam ezt a Barzun-i anekdotát el ebben a fejezetben. Többek között, azért mert úgy vélem lehet párhuzamot vonni Barzun és Plutarkhosz között.

Ez a párhuzam az erkölcsi tanításban és erkölcstelen cselekedetek elítélésében kulminál. Mindkettő személy identifikálta az erkölcsi életnek azokat a pontjait, ahol az erkölcsiség sérülhet. Ezeket, a réseket kultúra a művelődés és tanítás páncélzatával akarták megerősíteni. Az előbb egy kis kitérőt tettem, igyekszem mihamarabb visszatérni a Bessenyei Ágis tragédiájához és a Plutarkhoszi Ágis jellemzéséhez. A világon először Ágis személyét Plutarkhosz mutatta be a nagyérdeműnek. Bessenyei és kortársa Johann  Cristoph Gottsched

 Plutarkhosz interpretálásában ismerte meg Ágis életét. A Párhuzamos életrajzok minden fejezete egy görög és egy római személyiség életrajzát tartalmazza. A párosítás alapja jellemük hasonlósága vagy a sorsukban megmutatkozó azonos mozzanatok, melyeket az életrajz pár után következő esetenként elmaradó összehasonlítás külön is részletez.

 A 22 könyv összesen 46 életrajzot tartalmaz, mivel van egy kettős páros Ágis és Kleomenész  Tiberius és Caius Gracchus. Kleomenész életrajzát a következő fejezetben elhagyom és csal a 2 római vezérre fókuszálok. A két római életrajz sokall markánsabban, mutatja ki azokat a párhuzamos jegyeket, amely meg van a Kleomenésznél is, de teljesen a Tiberius és Gaius Gracchusnál fog majd jól láthatóvá válni. A két Gracchus testvért a természet bőségesen megajándékozta tehetséggel. Ágis is kapott a kegyelmes istenektől jó nevelésből és természet adta tehetségek tömtelegéből.  Amibe Kleomenész a két Gracchus és Ágis nagyban hasonlított mind a 4 személyt az, jellemezte, igyekeztek a nép hatalmát megerősíteni és a feledésben merült igazságos alkotmányt visszaállítani. Egyikük se tudott lemondani a kapzsiság vágyáról. A spártaiak nem voltak testvérek, de a politikájuk közeli viszonyban álltak mintha valóban egy vérből származtak volna.

Gracchusokhoz kegyesek voltak az istenek. Senki se vitathatja el tőlük azokat a nagyszerű képességeket és képességekkel egybekötött adottságokat, amelyeket kegyes istenek rájuk ruháztak. Mindezen adottságok mellett remek nevelésben részesültek, nagyon megválogatták tanítókat akkoriban csak is a legnagyszerűbb tudósok, képezhették ki őket. Gracchusok tehát egy olyan nevelési környezetből nőttek ki, amely a későbbi időkre nagyban rányomta a pecsétet. Ha bár a pecsét egy idő után elkezdett halványodni, és ami egykoron ezt a piros pecsétet jellemezte mára már egy halvány fakó színben, mutatkozik meg nekünk.Ágis  esetében a természet erős hatalmi ereje abban mutatkozott meg és még erőteljesebben, mint a két Gracchusnál, hogy bár megfelelő és kiváló nevelésben nem részesült, de olyan ethoszi viszonyok voltak adottak számára, amelyek ő előtte lévő nemzedékeket megrontotta a romlásban vitte, de Ágis jelleme szilárd talapzaton állott és nem engedett az ősi nemzedékek szellemének, hogy egy olyan erkölcstelen világban kalauzolja ahol csak a pusztulás a romlás, és a korrupció létezik 

Az ősi Róma tündöklő fénye bevilágította a Gracchosuk uralmát, a csúcsponton csillámló tüzek elvakították egész Róma népét. Ágis ellenben egy olyan világot kapott, amit az előtte lévő ősi nemzedékek, rá hagyta. A romlás a politikai korrupció légköre járta át egészen addig Ágis életét, míg nem érkezett meg Ágis életében Leónidász Lakedaimóni király. A két fivér a vagyonnal semmit nem törődött, és ez mi se bizonyítja jobban, hogy hivatali működősük közepette nem tartottak igényt a vagyonuk gyarapodására. Távol állt tőlük Mamón szelleme, nem engedtek a szellemnek így erkölcstelen embereknek, nem titulálhatjuk őket. De én felteszem a nagy kérdést, Mi van, ha igen? Volt mindkettőjükben egy kapzsiság csak ez a nagyra vágyódás nem a vagyonban mutatkozott, meg ha nem valami teljesen más örömforrásban. A két római munkáságának legkiemelendőbb része az útépítés a városok alapítása volt.  Tiberius az állami tulajdonban lévő földek visszaszerzésével szerzett, hírnevet. Caius kiegészítette az igazságszolgáltatás legfőbb szervének háromszáz lovagját.

            „ A legfontosabb különbség azonban az, hogy míg a Gracchusok politikája révén Róma  hatalma semmivel sem lett nagyobb, Kleomenészé azt eredményezte, hogy Görögország szemtanúja lehetett annak, miként lett Spárta az egész Peloponnészosz ura, és vállalta a küzdelmet a hegemoniát-ért az akkor leghatalmasabb népekkel, azt tűzvén ki végső célul, hogy az illürök és kelták fegyvereitől megszabadítsa Görögországot, és ismét csatarendbe állítsa a Hérakleidák  uralma alatt.”[2]

Ágis politikai tevékenysége és ide tehető még Leónidász is, akik a keménykéz politika minden formájától mentességet élveztek. Ágis befolyásolható személyiség lehetett, mert hagyta, hogy Ágiszilaosz rászedje különös cselekedetekre. Megszegte a földosztásra tett ígéretét és fiatal kora miatt félénk természetű volt. Bessenyei ezt a félénkséget véleményem szerint, nem Ágis-re hangsúlyozta nem az ő személyisége, mutatta ezt a legjobban, hanem Leónidászra tette ezt a félénkséget. De azt Bessenyei se vitathatja el, hogy Ágis is félénk természetű volt. Nem vitathatja el mert, Plutarkhosz nyomán rajzolta meg a Ágis jellemét.

Caius és Tiberius közül egyik sem ontott ki egyetlen egy polgárvért sem. Caius a harcmezőkön a legbátrabb lovag volt, úgy volt a legbátrabb, hogy egyszer sem nyúlt a kardjához. Bessenyei korában ez teljesen lehetetlenek tűnt, egy lovag aki nem nyúl a kardjához , hogy lehet a zöld csatamezőkön a legbátrabb lovag. Ezért az kell, hogy mondjam

ez a fegyvertelenség az bizonyítja, hogy elővigyázatosak voltak, kerülték a konfrontációt.

Kharón csónakja mind a három személy számára rendelkezésre állott. Kharón a csónakot a Styx folyón szépen lassan elindítja Ágis Caius, Tiberius, Kleomenész pedig a lemenő nap fénye mellett elcsónakázik egy örökké tartó állapotba.

 

Ágis tragédiája

 

Ágis tragédiájának a keletkezési vitája

 

Ágis tragédiája Bessenyei Györgynek az udvarhoz való lojalitását, mutató művét nem másnak ajánlotta, mint Mária Teréziának magyar és cseh királynőnek később római-német császárnénak. Báró Grassnénak 1772. december 4-én keletkezett Kollár Ádámhoz írt levelében már nemcsak a kettőjük közötti kapcsolat és jó viszonyról adott számot, hanem ennél jóval többet jelentetett ez a levél. Ebben a levélben tisztán lehet látni, hogy Bessenyei már átadta Mária Teréziának az Ágis tragédiájának kéziratát. Gálos Rezső azonban megjegyzi, hogy a kéziratot előbb jelentessék, meg minthogy az uralkodó mielőtt még kiadassa az előtt, jelenjék meg. Bessenyei Ágis tragédiája így heverhetett Mária Terézia lábai előtt. Az engedélyt Bessenyei csak azután kaphatta, meg ha Kollár Ferenc Ádám approbációja igazolta a királynő előtt a művét. Kollár Ferenc Ádám nem talált benne semmi olyan mozzanatot vagy politikai konspirációknak, teret, nyerő eszméket, amelyek rossz fényt vethetett a királynő személyére és politikájára így a mű átment a vizsgálaton és megjelenhetett.

”Az ÁT-nak erre vonatkozó további iratanyaga nem maradt ránk, ill. lappang, de fennmaradt az a kis levélváltás Mária Terézia és Kollár között, amely Bessenyei 1773 tavaszán megjelent Szent Apostol Tamás című kis prédikációfordítását megelőzte.(1.Halász Gábor: Két Bessenyei dokumentum. ItK 1993. 296-298).” [3]

 

Források kiderítése:

Az Ágis tragédiájának forrásait fellelő nyomozásnak körülbelül évszázados története van.

A forráskutatás első nyomozója egy bizonyos Lázár Béla, aki az Egyetemes Philológiai Közlönyben, 1890-ben Ágis a világtársadalomban, című tanulmányában jelent meg Bessenyei Ágis tragédiájának és Johann  Cristoph Gottsched 1745-ben megírt Agis, König zu Sparta művét szembesítette egymással.  Lényeges kapcsolatot nem látott Lázár. Gottsched Ágisét feljegyzések alapján 1768-ban mutatták be Bécsben. Elképzelhető, hogy a színművet Bessenyei látta, de azt teljesen nonszensz, hogy hasonlítana is érdemben Bessenyei műve a Gottsched-éra. Többen is foglalkoztak nyomozással, de most nem áll módomban ezeket a tanulmányomban ismertetni.

Ágis tragédiája erkölcsi és politikai aspektusból

 

           

 

Személyek:

 

            LEÓNIDASZ, Latzedémoni Király.

 

            ÁMFARES, nagy Görög Vezér, Leónidás’ titkosa.

 

            ÁGIZILAUS, fő ember, Királyi tanátsos, tsalárd barát, ’ S Hazája ’ árúlója.

 

            ÁGIS, nagy Görög hertzeg, igaz Haza-fi.

 

            ÁGIARIS, felesége.

           

            ÁGISZTRÁT, Ágisnak Anyja, Hertzegné.

 

            KLEOMBROTES, Leónidás’ veje, Ágisnak barátja.

 

TÉLÓNIS, Kleombrotes’ Felesége, Leónidás’ leánya.

 

            DEMÓKARES, Fő tanátsos.

 

            EGY-NEHÁNY PALOTÁS-VITÉZEK,

 

 

            A Játék-piatz, mutatja SPÁRTÁBA a’ Leónidas Királyi Kastélyát.

 

Ágis Tragédiája

 

Első Játék

Első jelentés

                                     Ágizilaus, Ágis

 

 

                                     Ágizilaus.

 

                            „Isteni tanátsa a ’ nagy Olympusnak,

                                   Jupiter örökös ura Világunknak.

                                   Ágis! Végre rajtunk akaratjok’ tették,

                                   ’ S Spártát törvényibe vissza helyeztették.

                                   Likurgus, közöttünk[4] hajdani fényével

                                   Fel-támad újonnan ditsö törvényével:

                                   Nem fogják-Hazánkat verni a’ gazdagok

Továb, kik kintsekkel fel-emelték magok’.

Egyik Görög nem lesz a’ másiknak foglya:,

Szabadúl Spártának sok ártatlan rabja,

[10] A’ szegénység, tudod gazdagainktól pénzt kér,

Melly adósság, sok száz Görögöt vasra vér.

Szabadítsunk Ágis el-fáradt Hazánkat,

Gyógyitsuk ha lehet, rögzött nyavalyánkat.

 

 

Ágis

 

                            Hív Ágizilaus menjünk tartózkodva,

Spárta’ falai közt népünket oktatva.

Egy Vezér,(jól tudód), büszkeméltóságát

Meg-szokván, nem hallja az Ég’ igazságát.

Örök uraságra törekedik,köztünk,

Titkon dühösködik, ’s mosolyog előttünk.

Ha a’ tanáts-házban látod Leónidást,

Nem sejthetsz ajakain ellenünk vádolást,

De Hazánk’ fatyjait titkon vesztegeti,

Közöttünk kintseit lopva hintegeti. „[5]

 

 

 

 

 

A spártai társadalom és maga az állam nagyon eladósodott, így romlásnak indult.

A mérhetetlen eladósodás következtében a spártai államban élők már nem számíthattak, hogy az állam tovább fenn tudja magát tartani, és elengedhetetlen a beavatkozás,  mint a pénzügyi válság megoldási kulcsa. A megoldási kulcsot abban látja, hogy meg kell szabadulni a láncra vert adósrabszolgaság borzalmas lététől, ami az államot, mint egy pók behálózta. A pro tempere állapot, nem maradhat fenn, hiszen a görög a másik görögnek foglya. Mint egy mentsvárként a spártai államban élő személyek várják, hogy az Olümposziak megsegítsék őket. Az Olümposziak segítenek majd, hogy újra Likurgusi-i törvények szerint éljék a minden napjaikat az államban. Leónidás aki nagyhatalommal rendelkezik és ezt jó értelemben, mondom, a spártaiak csak neki adnak bizalmat, hogy ezt az állapotot fenntarthassa.

Ágis egy helyütt ezeket, a mondatokat mondja Kleombrotes-nak

 

„ Lásd, gazdagainknak, egész hazánk rabja, Spárta, majd ezeknek lesz örökös foglya. Nem adhatják népink meg adósságokat, Melly miatt tömlötzbe vontzolják lántzokat, Leónidás oszt itt illyen törvényeket, Halgatván körülte a’ kegyetleneket.”   [6]

            A politikai korrupció a politikai rendszer szövetén lyukadt üt. Leónidász a gazdagokat lefizeti. Spártai gazdag embereket lefizeti ezt tette Ámfáresszel is. Véleményem ezek a gondolatok a következő sorokban jól tetten érhetőek. „Vehetünk itt pénzen ékesen- szóllókat, Gazdagítsuk titkon a’ hazúg papokat.„ [7]

Az erkölcsiség megsérül, amikor Leónidás nagy király lefizetés eszközéhez nyúl, hogy a gazdagok, és a filozófusokat gazdagítsa titkon, amiről a népnek semmi fogalma sincsen, hogy milyen sakkparti megy a hátuk mögött.

 

„ Ezek a’ a tsalárdok, szüntelen kérkednek, ’S hogy Jupiter velek beszél, úgy hitetnek. Nyelveknek a ’ Község igen hamar hiszen, Minden kételkedést tsak hozzájuk viszen.”

 

A spártai társadalom egy hiszékeny társadalom de ezzel a vízióval Bessenyei György

nem az antikvitásban történő korrupcióra akart mutatni, hanem hazájában történő politikai

és gazdaságban történő erkölcstelen cselekvések messze menő sorozatára. Ha az erkölcsiség romlik vele együtt a testiség is eszkalálódni fog.

Nem kell a népet egyébként sem komolyan venni, hiszen az a jó király helyett mindig még jobbat akar, és folyton csak új törvényt kér magának.

 

Ágis úgy látja, hogy Leónidás már nem képes a hatalmát ellátni és erre a legmegfelelő ember ő szerinte Kleombrotes aki, eleget tudna tenni a társadalma, akiken uralkodik, és akiket vezet egy jobb és erkölcsösebb világba.

 

„ Hazádnak hívsége, meg-nyerte szívedet, Kleombrot, ’s Istenink tegezzék ívedet. [18] Likurgus Spártával ’ újra éled benned, Leónidás helyett, Vezérnek kell lenned- Kiáltását a’

Nép hallod kettőzteti, Vitézit, pántzélba, érted öltözteti. Fegyverkész szívedbe, romlott Atyád ellen, Ki Hazádat bírni tovább érdemtelen.”

 

A következő jelenetben Télónis rémülten beszél a férjének arról, hogy a nép az apja ellen lázad. A tömegben van Ágézilaus és Ágis is, és Kleombrotes nevét is gyakran emlegetik. Ágis azért ment el, hogy rendet csináljon és lecsendesítse a népet. Kleombrotes elmondja feleségének, hogy az asszony apja, a király a gazdagok pártján áll, és a börtönében szenvedő szegények szenvedése a legkevésbé sem zavarja. Arra kéri asszonyát, hogy ő próbáljon meg hatni az apjára. Télónis lelki támasza Ágiaris, Agis felesége. Tisztában vannak azzal, hogy férjeik pártütők lettek. De ők megesküsznek egymásnak, hogy mindvégig össze fognak tartani. A király lányától és Agiaristól is azt kéri, hogy férjeiket bírják jobb belátásra, hogy mindketten térjenek vissza a király pártjára.

 

 

Második játék

 

Leónidás nagy királyban lejátszódik egy lelki tusa, hogy vajon ki lehet e még harc nélkül bírnia az államnak vagy teljesen reménytelené vált a kialakult helyzet. „ Lehet-é Spártába hartz nélkül egyesség?”

 Demókáresnek azt javasolja neki, hogy törölje el az adósságokat. Szegénységben élők, gyakran sőt nyugodtan lehet állítani, hogy azért lázadnak fel, mert kevesebb jut nekik mindenből, mintha egy normális államban élnének ahol mindenük, meglenne és egyenlőség kis szikrája is jelen, lenne. Amint eltörli az uralkodó az adóságokat, akkor a nép is meghunyászkodik a nagysága előtt.  A hatalom egy olyan jelleg, amely csak akkor tudd teljes erejével  ráhatni az uralom alatt lévő nemzetre vagy társadalomra, ha az megfelelő kezekben vagy kézben összpontosul. És a viharos szelek, amelyek megtépázták Leónidás nagy király hatalmát és trónusát kiszakítván a megrögzött talajból helyre, billentse és a normális állapotba vissza, helyezze azt.

            „ De ha adósságaink, mind el-töröltetnek, Dúló szél-veszeink, meg tsendesíttetnek.”

Démókáres megérti a népet amiért fellázadt, ő is így tenne ha nem lenne főtanácsos.”

Szolidaritást is vállalna spártai társadalom összes tagjával. Egy nem könnyű döntést kell Leónidás-nak meghoznia de, meg kell tennie, ha azt akarja, hogy a hatalma újra megszilárduljon. Leónidás-ból az elszántság hiányzik, nincs meg benne, kicsit értetlenül áll az események halmai felett, és főtanácsosától várja azt, amit neki kellene, hogy eszébe jusson. Fátyolt hord a nagy király, nincs kapcsolatban a társadalommal. Megszűnt a kapcsolat ebben a mozzanatban és nagyon nehéz visszanyerni a bizalmat. Nép térdre vetné magát a királya előtt, a pártütőket pedig könnyen felelősségre lehetne vonni. Leónidás igazat a főtanácsosának, és elrendeli az adósságlevelek elégetését.

„Ha ezek vállunkról, egy-szer le-vétetnek, Likurgus’ törvényi, még porba eshetnek. Kleombrot’ és Ágis, magok ’ védelmezzék, ’Snálam nélkül dolgok’ , mint lehet intézzék.”

Ágizilaus-ról azonban kiderül, hogy miért pártfogolta a lázadókat többek között, azért mert az ő vállát is nyomta az adósság súlya. Számára az amit Kleombrotes és Ágis elvként gondol azzal ő nem tud azonosulni. Védjék magukat, úgy ahogy tudják, és ne kérjenek tőle segítséget. Kleombrotes-nak azzal a váddal áll szemben, amit Demókáres álított fel hogy a király elleni szervezkedés vádja nem más, mint hazaárulás és a teljes lojalitás megszűnése a király személye és hatalma ellen.  Klembrotes bátran vállalja tettét, hiszen ő még életében soha nem követett el gonoszságot, tehát akár a halált is nyugodtan vállalja, ha az elkerülhetetlen.

Harmadik játék

           

Hajdanán Likurgus is az egyenlőséget szeretett volna, és ezért mindent meg is tett

hogy elnyerje mindazt, amit a Likurgusi nagyok kitűztek céljaik elérésére. Nagy tetteknek van az ideje most meg, kell kísérelni mind azokat a nemes cselekedeteket, amit a régi Spártai államban meghoztak a honatyák. Ceremoniális keretek között kihirdették, hogy az adósságleveleket elégetik, és hogy ezáltal minden, aki adósság terhe alatt sínylődött most már nem terheli semmiféle adósság. Leónidás azt kívánja, hogy minden spártai tudomást szerezzen, és végre elcsendesüljenek azok a viharfelhők, amelyek kicsit megtépázták Spártát Csend, és nyugalom honolhasson szerte szét a szép nagy spártai földeken.

Ekkor Kleombrotes a felvilágosult főméltóság álarca mögül erős szavakkal illeti Leónidást. Megfogalmazza az uralkodó fő jellemvonásait.

            [61] Kleombrotes.

„Soha egy Királyság, ’anyit nem védelmezz, Mintha nyögésére népének figyelmez. "

            Véleményem szerint a lojalitás itt véget ért, ami ezelőtt összekötötte Kleombrotest és Leónidást. Szoros kötelék illegitimé válik ebben a pillanatban és felségárulás keletkezett. A felségárulás a legnagyobb bűn amit, ember el tud képzelni. A szópárbajnak van egy elég erőteljes kisugárzása, ami Leónidás jellemét illeti. Mégpedig, hogy nem jól uralkodik Spártán, és lásd meg, hogy Kleombrotes ezt ki is használja ezt a jellemtörést és elköveti a bűnt, amit ember el tud követni a saját uralkodója ellen. Kleombrotes a sarkárra állván kiáll a saját igaza mellett. Nem lehet őt könnyen sértegetni, és kemény szavakkal illeti Leónidást. Leónidásban lejátszódik egy pszichikai tusa, hogy megbízhat e vajon Ágizilausban  vagy csak finoman, kell vele közölni miért is áll fenn a helyzet, amiért fenn áll. Leónidas figyelmezteti a tanácsost, hogy most már nem bízhat meg benne vakon, hiszen nemrég még Ágis és Kleombrotes barátjának mutatta magát. Ágézilaus úgy tesz, mintha bánná, hogy barátságot színlelt, és e csalás miatt most mindenki megveti őt. Azonban ő mindent a királyért tett, hiszen csak így védhette az uralkodót. Leónidas elhiszi a hamis szavakat, sőt még bocsánatot is kér tanácsosától, amiért nem hitt hűségében. Ágézilaus kihasználja a kedvező alkalmat, és Ágist vádolja. Ekkor egyikükben sem merül fel az a kérdés, hogy esetleg ki is hallgathatják őket. A gyanú részükről fel se merül, hogy valaki vagy valakik ki is tudják őket hallgatni.

„Valaki érkezik, bánom hogy szólóttam,

Ezek a’ Hertzegnék: hát őket hallottam.”

 

Negyedik játék 

 

Egy népet akkor lehet irányítás alatt tartani, ha saját magához láncolja az uralkodó mint egy vadat. De fenn áll az a veszély is, hogy a vad elszabadul, és egy elszabadult egy parancs nélküli világban óriási pusztítást tudd véghez vinni. Elindul a vad mint egy megsebzett és leláncolt oroszlán, és nem kegyelmez senkinek. Ha viszont a vad egy ösztönös állat már pedig az, amúgy is ösztönlény, de ha elszabadul, akkor a tudat alatti ösztönösség, még nagyobb teret kap. Ágisztrát erre figyelmezteti Ágist  hogy a király csak addig megengedő míg a Spártai állam összes lakója nem nyugszik meg. De amint a viharfelhőkkel együtt a vihar is elmúlik addig a király elrendelheti a kivégzését. Természetes, hogy Ágisztrát félti a fiát de, nem csak ő aggódik, hanem Télónis is férjéért.

Télónis-ból feltörnek a súlytó szavak melyek a lelkét, mardosták szét.

            „Ág’arissal vóltam: fülünk’ hallatára

            Ítélte a’ Király él’tetek halálra.

            Titkos tanátsosa Ágizilaus volt,

            Kinek barátsága már hozzátok el-hólt.”

Amikor szépen elcsendesült mindent, úgy látja Leónidás, hogy itt az idő újra szövetségeseivé tenni Kleombrotest és Ágist. Ágis nagyon pesszimista, ő nem lát még kiutat ebből a morális erkölcsi válságból. Leónidás nagy hadvezérei, és tanácsosai közt a konfliktus még nem tud a kompromisszum útjára átállni. A viszálykodás mellett az ármánykodás állandó szűnni nem akaró légkörében Ágizilaus a kétszínűséget tartja még mindig a legsúlyosabb morális problémának.  A társadalom békéjére az erkölcstelen emberek a kétszínűség az egyik embernek a másik a bábja ezek azok a mozzanatok, amelyek a romlásba vihetik a spártai államot. Ágis lojalitását fejezi ki Leónidás felé.

De míg Ágis a királyhűségét bizonygatja addig a nép, ismét fellázad és azok a viharfelhők, amelyek elhagyták a napsütötte spártai földeket, újra visszatér, hogy ismét lángba borítsa Leónidás hatalmát. Leónidás felveszi a naivitás köpenyét, és hiszi, hogy szép szavakkal meglehet állítani a lázadásokat. 

            „Sok könyvet hullatok számos éjtszakákon.

            Istenek nézzetek Királyi székemre!

            Ereszszetek végre örömöt szívemre.”[8]

 

Ötödik játék

 

Bessenyei a végső játékban megcsillogtatja azt örökké visszatérő képet, amikor a gonosz szereplők elnyerik a nekik járó méltó büntetést. A király hatalma szilárd alapzaton áll most már ezt Ámfares jelenti is Leónidásnak. A szegények szabadon járhatnak, kelhetnek spárta kacskaringós macskaköves útjain. De megint a paranoia lép előtérben Ágis és Kleombrotes még mindig hangot adnak Leónidás hatalma ellen, jelenti Ágézilaus. Nagy jelentőséget nem tulajdonítok annak, hogy Kleombrotes megköszöni a király kegyességét. Leónidás-ban végbe megy egy lelki játék, hogy ha már ő az uralkodó és eddig csak a naivítás köpenyét húzhatta magára akkor most már ideje az igazi nagy uralkodó képében tündökőlnie népe és vezérei előtt.  Ágisz szavai erősen hatnak a mű végén.

            „Király ne kénszeríts vétkünket vallani,

            Nehéz az igaznak illy törvényt hallani.” [9]

A lelkiismeret-furdalás Ágiszt is és Kleombrotest  is egyszerre megpróbáltatások elé veti és miután a lelkiismeret-furdalás teljesen,  megtépázza mindkettőjük ítélő képességét nincs más választásuk, mint a bűnösségüket elismerni a király előtt. Mert ha beismerik a bűnösségüket, akkor szabadok lehetnek az idő végezetéig. Bár ez az idővégezetéig metaforával csínján kell bánom, hisz az idő múlásával elmúlnak ezek a lelkiismeret furdalási pontok de, az elmúlás csak az e világi létben mehet végbe.

A vég folytatása a „régiek” szerint a túlvilágon folytatódik a bűn elleplezetlen mivolta. De Ágisz és Kleombrotes lehetetlenek tartja. Talán a lelki folyamatok teljesen mértékben már nem tudják kontrolálni a testet és a jó erkölcs ösvényére kivezetni a bűnös lelket, mint a sötétben pislákoló fény képes egy teret világossá tenni. A bűn az, hogy aki ellenszegül egy királynak az többé nem viselheti annak az államnak az állampolgári titulusát ahol ezt a bűnt elkövette. Ágisz és Kleombrotes megszűntek spártai polgárokká lenni. Száműzött lelkeké váltak Ágisz legfontosabb mondata talán meghatározza az egész Bessenyei tragédiának az ars poeticáját.

            „[125] ÁGIS, utolsó lehellései közt haldokolva.

            Ágistrát,-reátok-az örök-istenek,

            Haraggal-mint reám-soha-ne nézzenek.

            Véres áldozatját-bennem¹¹-ma Hazámnak,

            Lássatok, ez oka kínos halálomnak.” [10]

Tragédia konklúziója

 

Bessenyei György Ágis tragédiája a magyar felvilágosodás egyik legkiemelkedőbb kincse. Ágis tragédiája egy remekül megírt dráma, ami egy tragédiában kulminál. Én úgy mondanám, hogy ez a tragédia nem egy dráma, ami a műfaját illeti, hanem joggal mondható tragédiadrámának egy dráma, ami tragédiába fog majd kiteljesedni. A spártai társadalom romokban hever. Nehéz kőtörmelékek borítják el Leónidás király trónusát és hatalmas városállamát. A görög társadalom súlyos gazdasági válsággal nézz szembe. Az állam teljesen eszkalálódott úgy látszik, hogy nem lehet segíteni rajta. Az antikvitás legtipikusabb jellege az, hogy az emberek nem csak az uralkodóban hisznek, és félistenként tekintenek rá, hanem egy transzcendentális erőknek, amely őket vezeti és egy jobb világba, tereli. Az istenek voltak a „régiek” számára a hit. Hitek reméltek de egyet mindig háttérbe szorítottak az egyénisséget. A hatalmak az egyénisségeket csak csekély mértékben ismerték el. Az antik világban, ha valaki egy olyan falúból jött, ami városállam periférián volt, és egy remek szónokot adott a városállamnak akkor a honorálás nem maradhatott el. De ha nem jött egy remek szónok fel a városban és nem ismerhették meg városban élő állampolgárok, akkor ezt a kis falut nem is ismerhették. Feledésbe merült falvak városok jellemezték az antikvitást, és most sincs ez másként a 18.században is. Istenekhez fohászkodás tehát bevett obligát (szokás) volt, de a mindennapok mellet a hatalomban is végbementek bevett szokások. Ilyen szokás volt a politikai korrupció. Spárta nehéz kőtörmelékek alatt adósságok súlyától és a politikai korrupció vádjával kell szembenéznie és leszámolni egyszer és mindenkorra vele. Hajdanán ez a spárta egy szimbolikus ideát mutatott minden görög számára, hogy ez a nép igen is egy harcos egy edzett és legyőzhetetlen nép. Ez az illúzió Bessenyei Ágis tragédiájában szertefoszlik a harcos városállam, ahogyan az erkölcstelenség útjára lép s ahonnan nincs visszaút.  Ezért az erkölcsi romláshoz nem csak a hatalomban lévő személyek hibáztathatók, hanem a társadalom összes résztvevője is. Ebbe bele tartozik a kalmár, a cserzővarga a kovács stb.  A spártaiak ugyan olyan hibásak, mint a vezető réteg élén Leónidászal.

A naivitás szelleme körbe lengi ezt az erkölcsiség mentes társadalmat és állapotát és még mindig a reménykedés szavaiban, látja meg a nép és a királya a kiutat.

A lázadás elkerülhetetlen, itt az idő a cselekvésnek. Cselekedni kell, míg nem késő, mert ha nem cselekszenek és főleg jó döntéseket, hoznak akkor a spártai állam hamar Atlantisz sorsára, juthat.

„Lehet-é Spártába hartz nélkül egyesség?” Érezhető a jogos konfliktuskerülő attitűd ebben a mondatban. Vajon Bessenyei mire gondolhatott, amikor ezeket, a stílusjegyeket leírta az akkori Spártára és párhuzamot akart vonni a két világ között. Még feltételezni és merészség az, hogy a Mária Teréziai udvartartásban is tetten érhető volt a politikai korruptság. Mint minden kornak megvannak a testiségre valló jellemek és ezeknek a jellegei, minden kornak megvannak a maga erkölcstelen elemei és romlásba taszító kínzó eszközei. Leónidás folyton küzd a lelkével, mit kell tennie ha tesz is valamit akkor az jó e vagy még romlottat is romlottabbá teszi. Elég fájdalmas képet add nekünk Bessenyei Leónidás lelki tusájáról.

            Leónidás-ból az elszántság hiányzik, nincs meg benne, kicsit értetlenül áll az események halmai felett, és f