Szerelem?

Szerelem=Boldogság...Valóban?
Van akinek a család, a szerettei, a barátok, a lakás, a kocsi, a meló, a suli vagy akár egy pillanat a mélységesen mély éterben...
És a szerelem?
Az emberekre miért van ilyen nagy hatással ez a folytonosan feleslegesen kimondott szó?
Mit ad, amit mással nem tudunk pótolni és miért akarunk akár fogcsikargatva harcolni a szerelemért, egy férfiért vagy nőért, akit talán sose kapunk meg. Az igazi szerelem megtalálásra halovány csak a remény, hiszen belegondolvan megtörténhet, hogy nem tetszünk a kiszemeltnek, és lekoppint, vagy esetleg a vonzalom kölcsönös, mégsem tart soká, a partnerek közötti távolság, vagy különbségek, ellentétek miatt. Ez egy igazi zsákbamacska. Sosem tudhatjuk kivel állunk szemben, lehet a párunk egy maffiózó vagy egy otthonülő aktakukac aki akkor sem mozdul ki otthonról, ha megkérjük rá.
Az sem mindegy, hogy állunk hozzá az egész kapcsolathoz... Én igazat megvallva rendkívül elégedett vagyok az eddig életemmel, nem éltem sokat mégis sokat éltem. Sokáig hittem, hogy a szerelem rám fog találni, és ha egyszer valaki megízleli a szerelem ízét, soha ki nem ábrándul belőle. De mivan, ha a sors közbeszól és nem hordoz számunkra a jövő egy cseppnyi értéket sem, ami a szerelem által csöppenhet elénk?
Mi a szerelem?
Egy tükör, ami ha kell szépet, ha kell baljóst mutat, ami őszinte és, ha rávetül a napfény, csillámlik és boldogítja a szemet.
Lehet, hogy elhamarkodott minden szó, de mégis miért nem szeret senki?
Hamis szavak...mindenki szeret, csak nem úgy. És ez nem feltétlen baj...Ugyanmár hogy lenne ez baj? Hiszen az a sok szeretet, becézés, öröm mind túllépi a szerelem által okozott gyönyört...Igen, így van, biztosan tudom, hogy mindennek van oka, semmi sem véletlen és az életünk egy merő rejtély, amire ha rájövünk, átengednek a túlvilágra...azt hiszem ezért világosodik meg az összes természetes úton meghaló ember. Lehet, hogy csak akkor érek e sorok végére ha már itt a vég? A szerelem elpusztít, gyönyörködtet, térdrekényszerít, felüdít...
A szerelem felüdít, kibontakoztat...hát persze, engem egy teázás a zöld füves tisztáson ugyanúgy kibontakoztat akár egyedül vagyok, akár nem. Az írás...imádok írni a szabadban, megnyugtat, felüdít...
Talán ez a szerelem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.